De nem volt ez mindig így. Mondjuk Szabadkán, mindössze egy évvel május 1-je a munka ünnepe kikiáltása után (amelyet az 1886-os chicagói tömeges demonstrálások tiszteletére ünnepelünk, amikor a munkások nyolc órás munkaidőd követeltek és jobb munkakörülményeket) 1890-ben kerültek megszervezésre az első demonstrációk. Ezzel az évvel vette kezdetét a majális Észak-Bácska területén.
A Mindenki egyért, egy mindenkiért feliratú jelvényekkel ellátott 16 nyomdai munkás indult el demonstráló sétára Szabadkáról Palicsra, nyolc órás munkaidőt követelve. Abban az időben akár 14 órát is dolgoztak a munkások egy nap, még vasárnap is. Ám félúton a rendőrség letartóztatta a demonstrálókat.
— 1941 és 1945 közti időszakig, amikor szinte egyáltalán nem voltak tüntetések, demonstrálások, a munkások többsége az erdőkben ünnepelte a május elsejét. Az Epres erdő (Kiserdő) volt a legnépszerűbb kirándulóhely. De lovas csendőrök szétzavarták, a hüvelyéből ki nem vett karddal ütötték őket, nehogy komoly sérülést okozzanak a munkásoknak – meséli Dietrich Gyula nyugalmazott nyomdász, a Dietrich Archívum tulajdonosa. – A két világháború között, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területén elmaradtak a május elsejei ünneplések, mivel az új hatalom ezt nem engedélyezte. Csak 1923-óta ünnepeljük meg ezt az ünnepet ezeken a területeken méghozzá úgy, hogy a nyomdászok részben abbahagyták a munkát és csatlakoztak a mintegy 1000 főt számláló békésen tüntető csoportjához – mondja Dietrich. – Az első ünnepélyre a második világháború után, 1945-ben került sor, miközben a háborúnak hivatalosan még nem is volt vége. Onnantól kezdve Jugoszlávia 90-es években történő széthullásáig óriási ünnepségekre került sor az egész országban. Szabadka sem volt kivétel ez alól, munkás és gyár is annyi volt, hogy az ünneplésre igénybe kellett venni a Városi Stadion mellékpályáit is, miközben az erdőkben sátor a sátort érte. Palicson ünnepeltek a legkevesebben.
A Munka Nemzetközi napjának első szervezett megünneplésére 1983-ban került sor. Ekkor döntött úgy a városvezetés, hogy a központi ünnepség helyszíne Palics lesz, a helyrehozott és igen népszerű tó partján. Elkészült az ünnepség tervezete, és megalakult a szervezői stáb (kommunális közvállalatok képviselői, szakszervezeti dolgozók, párttagok…) , amely az egész ünnepséget szervezte. Így volt ez egészen 1991-ig, amikor a szervezés jogát átruházták a Palics-Ludas közvállalatra. Mivel a központi ünnepségre Palicson került sor, minden évben nőtt a látogatók és résztvevők száma. Az adatok szerint a legtöbb, mintegy 100 ezer ember 1997-ben látogatott ki a fürdőhelyen megrendezett ünnepségre.
Az utóbbi években mintegy 70 ezer ember látogatott ki a központi ünnepségre, akik nem csak Szabadkáról és környékéről, hanem az egész országból, sőt az egész régióból. Az már szinte biztos, hogy ennyien lesznek az idei majálison is, ha nem többen, arra való tekintettel, hogy az idei rendezvénysorozat öt napon át tart majd, május 1-től 5-ig. A már hagyományos kirakodó vásáron kívül, amely a Férfi strandtól a Vitorlázó klubig nyúlik majd a tó mentén a 10 ezer négyzetméteren helyet kapó vidámparkkal bezárólag, a látogatókat újdonságok is várják, mint amilyen a Kézműves Sörök Fesztiválja és a Gyermeknapok a Nagyteraszon.
