Aki szenteste megeszik egy gerezd diót és/vagy fokhagymát, az nem lesz fogfájós az új évben. Ellenben aki feldönti – akár véletlenül - a szakajtót az asztal alatt, az meghalhat a következő esztendőben. A karácsonyi ünnepkörben kétezer éve halmozódnak egymásra a hiedelmek és szokások. Zömmel termékenység- és egészségvarázslásról szólnak – de tükröződnek bennük az adott kor lehetőségei és az ünneplő család szegénysége vagy gazdagsága.

Helytörténeti kiadványszerkesztők tartottak konferenciát november végén Kiskunhalason, a Thorma János Múzeumban. Bár senki nem vonja kétségbe annak igazságát, hogy „aki nem ismeri a múltját, annak jövője nincs”, a helytörténeti kutatásokat és az eredmények publikálását változó, de leginkább szegényes körülmények között, „szorgalomból és szerelemből”, gyakran ingyenes munkával végzik.

A képregény több műfajt keverő, szerintem önálló művészeti ág – válaszolja definíciót kérő kérdésünkre Szabó Zoltán Ádám képregény-kritikus, -szakíró, a szegedi képregény-fesztivál egyik külső szervezője. Idén is nagy volt az érdeklődés a Somogyi-könyvtárban immár 17. alkalommal megrendezett program iránt. Többek között a legismertebb szegedi képregény-szerző, Pilcz Roland egységes új kötetbe rendezve mutatta be Kalyber Joe nevű hősének 25 év alatt feljegyzett legjobb kalandjait.

November 15-én gálaműsor keretében először adták át a Karikó Katalin Nobel-díjas biológus, a szegedi egyetem egykori hallgatója által alapított JATE-díjakat. Az alumnus (öregdiák) kategória kitüntetettje Ilia Mihály irodalomtörténész, irodalomszervező, irodalmár nemzedékek mentora lett. A kitüntetést Karikó Katalin mellett két egykori tanítványa, Zalán Tibor és Géczi János adta át.

Lépni alig tudtunk múlt szombat este a szegedi Dóm téren az idei Bor tér (vagyis az őszi borfesztivál) színpadai és pavilonjai között, pedig 800 forintnál olcsóbban nem lehetett egy deci bort kapni. Magyarország legkiválóbb borászatai kínálták fantasztikus boraikat. A Bor tér öt napja is kevés volt végigenni, végiginni, végigszagolni a 160 kiállító összes portékáját.

Idén áprilisban volt 75 éves a Szegeden élő és alkotó Lengyel András irodalomtörténész. Hatalmas életművet hozott létre – több mint 30 könyv, 700-nál több cikk és tanulmány került ki a keze alól. A magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségei tartották nagyra munkásságát, és ezt meg is fogalmazták. A róla szóló tanulmányok „Más gyertyát gyújtva…” című gyűjteményes kötetét a napokban mutatták be a szegedi Somogyi Könyvtárban.

Egy kései szerelem kezdetén mesélte el új párjának Ballai József újságíró a táltos csikó történetét. Meg azt, hogy gyermekkorában életre szóló élmény volt, amikor először utazott autóval – a tíz kilométerre lévő Lajosmizsére, meg vissza. Mesélte már ezeket régebben a gyerekeinek is – de náluk nem aratott nagy sikert. Miért nem írod meg? – kérdezte Maja, az új társa. Ki emlékszik már ezekre rajtam kívül? – kérdezett vissza, de azért csak megírt néhányat, és föltette a Facebookra. A visszhang elsöprő volt: lájkok és megosztások százai.

Mészáros Zsolt az első általános iskolai pedagógus, aki megkapta Szeged város egyik legmagasabb kitüntetését, a Pro Urbe Díjat. Nyolc évig járt diákként a Béke Utcai Általános Iskolába, közel tíz évig volt ott szaktanár, majd 32 évig igazgató. Vezetése alatt kiváló eredményeket értek el a befogadó iskola diákjai a legfontosabb készségek fejlesztésében. Igazgatóként az intézményi és szakmai szabadság, a tantestületi demokrácia, a módszertani változatosság híve volt, mert úgy tartja: ezek a siker zálogai.

Minden évben megtartják a Bálint Sándor Emléknapot az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Házban. A hányatott sorsú néprajztudóst Trogmayer Ottó, a múzeum egykori igazgatója nevezte el a „legszögedibb szögedi”-nek. Ahogyan az idei emléknapon Bárkányi Ildikó néprajzkutató fogalmazott: mindent tudott a szegedi életről. A személyes tapasztalatait formálta tudománnyá.

A boszorkányüldözési hullám a fejlett világ keleti peremére jutott el utoljára. Az 1728-as szegedi boszorkányperekben egyesült a balkáni népi hiedelemvilág, a német-alföldi démonológiai áltudomány, a helyi etnikai és politikai rivalizálás, valamint a korabeli joggyakorlat, amely egyértelmű bizonyítéknak fogadta el a kínzással kicsikart beismerő vallomást. Brandl Gergely szegedi történész tartott előadást a témáról az egyetem Klebelsberg Könyvtárában – ebből szemezgetünk.

A 21. században annyira felgyorsult az idő, hogy 100 év alatt 20 ezer korábbi évnek megfelelő fejlődést valósíthat meg az emberiség. Nem lehet úgy tenni, mintha a mesterséges intelligencia nem létezne. A gyerekeknek az a világ a természetes környezetük, amibe belenőnek. De vajon mennyivel van elmaradva az iskolarendszer a mai, és még inkább a holnapi követelményektől? A Mentorháló rendezvénysorozat keretében dr. Gyarmathy Éva pszichológus beszélt erről a szegedi IH Rendezvényházban.

Mindenkit táncra buzdított Margerita Abita, a Barcelona Gipsy balKan Orchestra énekesnője március 20-án, a szabadkai koncertjük elején. Aztán gyorsan körbenézett a gyönyörű teremben – a felújított szecessziós zsinagógában – és hozzátette: de csak ha nem tiltja valamilyen szabály. Nem tiltotta. Táncoltak is, de nem sokan: szűk volt a hely, zsúfolásig megtöltve földszint és karzat.

Mivel hogy az nem lakható bolygó – adta meg a választ a közönséget leginkább érdeklő kérdésre Kiss László csillagász, Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórában tartott előadásában. A Marson nincs levegő. Van légkör, de széndioxidból áll. Nappal mínusz 20 fok a hőmérséklet, éjjel mínusz 80. Mivel nincs mágneses tere, halálos ott a sugárzás. Jobban járunk, ha nem tesszük tönkre a Földet, hogy ne kelljen innen elköltözni, vonta le a tanulságot.

Szeged szíve a Móra-parkba költözött – ezt a címet adtuk 2020 végén a zenélő szökőkút megnyitásáról szóló videoriportnak a honlapunkon. A szökőkút – műalkotás, írtuk akkor, névjegye lehet a városnak. A kultúra tükre – ezt a címet adta képének a napokban megnyílt Szeged Press 2025 fotókiállításon Seffer Zsuzsanna. A képen – egy zápor vagy a szökő vízsugarak leállása után – fejjel lefelé tükröződik egy tócsában a Közművelődési Palota, amely otthont ad a kiállításnak.

Sok településen tartanak böllérnapot, ahol a hozzáértők levágják a disznót, feldolgozzák, az érdeklődők bámészkodnak, esznek-isznak, megnyalják a tíz ujjukat, a helyi kultúrcsoportok műsort adnak, de olyat még nem láttunk, ahol történész tart előadást arról, hogyan alakultak a „disznóságok a népszokásokban”. Kunfehértón, a Kunfehér Toron ilyen is van. Végső István vezetésével lehet térben és időben tájékozódni a disznótorok történetében.