Nagy sikerű koncertet adott Budapesten, a Dűrer-kertben Alen Islamovic, az egykori Jugoszlávia legsikeresebb rockzenekaraiban, a Divlje Jagodéban és a Bijelo Dugmében működött énekes. Szegedről és a Vajdaságból is sokan elmentek, magyar és szerb szót egyaránt lehetett hallani a nézőtéren. Egy viszonylag jó módban élő, békés társadalom és az ifjúság emlékezetét idézték föl az 1970-80-as években született slágerek, amelyeket a közönség együtt énekelt az előadóval.

Anyánk konyhája csaknem olyan fontos szerepet játszik életünk alakulásában, mint az anyanyelvünk, hangzott el Bajmokon, a Bunyevác Ételek Fesztiválján. Magyar és német nemzetiségi csoportok is megfőzték és kóstoltatták hagyományos ételeiket. A főszereplő idén a tarana – kolbászos krumplis tarhonya – volt.

A Mercedes-gyár Kecskemétre települése nemcsak a várost, hanem az agglomerációját is emelkedő pályára állította. A környékbeli falvakban nő a népesség, a fiatalok nem költöznek el, ingázó munkásokból letelepülők válnak. Virágoznak a vállalkozások, és nemcsak anyagi dolgokra telik a biztos jövedelemből, hanem kulturális értékmentésre és értékteremtésre is.

A bunyevác irodalom gyöngyszemei címmel könyvsorozatot indít a bajai Bunyevác Kulturális Intézet. Az első négy kötetet a napokban mutatták be Budapesten. A kétnyelvű, a bunyevác eredetinek a magyar tükörfordítását is tartalmazó könyvek a már jelentősen elmagyarosodott népcsoport gazdag kulturális örökségéből válogatnak.

Könyvet adtak ki barátai, munkatársai, tisztelői a 2017-ben elhunyt Farkas Gábor 80. születésnapja alkalmából A lámpagyújtogató címmel. Az egykori népművelő, közösségszervező volt az ötletgazdája, évtizedeken át fő megvalósítója a kecskeméti Csiperó Ifjúsági Fesztivál nemzetközi gyermektalálkozónak.

Az idén 70 éves Kriston-Vízi József munkásságából előző cikkünkben a játékkutatást és a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely élén eltöltött 16 évet mutattuk be. Alább arról írunk, hogy néprajzi gyűjtőútjain hogyan ismerte meg a hagyományok születését, a tradíciókat megőrző életmódot, rítusokat, közösségeket. Hogyan fedezte fel a helytörténeti gyűjteményeket, és próbálta a múzeumandragógiát (felnőttképzés) tartósan az egyetemi oktatás részévé tenni.

A muzeológusok legnagyobb szakmai elismerését, az Éri István-díjat kapta meg a minap Dr. Kriston-Vízi József etnográfus, kultúraközvetítő, játékkutató, helytörténeti gyűjtemények és hagyományőrző közösségek alapítója, szervezője. Kecskeméthez köti élete egyik legjelentősebb feladata, a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely - amelynek 16 éven át volt igazgatója - munkájának felfuttatása.

Régóta Szeged ikonikus szobra lehetne, de közel száz év alatt sem sikerült felállítani Tápai Antal Hálóvető című alkotását. Nem készült el a Horthy-korszakban, tervezték, de nem valósították meg a Kádár-korszakban, és a rendszerváltás óta is sokadszorra rugaszkodnak neki a város kiváló polgárai, hogy immár közadakozásból fedezzék a szobor bronzba öntését és a posztamens megépítését.

Március 20. a Boldogság Világnapja az ENSZ 2012-es döntése óta. Alapja az a gondolat, hogy az emberi élet (egyik) célja a boldogság keresése, megtalálása. De ország, kultúra, életkor, gazdasági helyzet, mentális hagyományok szerint erősen különbözik, kinek mi jelenti a boldogságot.

A szegedi Somogyi-könyvtár is bezárt karácsony előtt az energiaválság miatt, és csak március 5-én nyit ki újra. Mindössze három lakótelepi fiókkönyvtár maradt nyitva – de ott, meg a Nagyállomáson működő ideiglenes könyvtárponton szombatonként tematikus családi napokat rendeztek a könyvtár munkatársai.

Emlékkönyvet adtak ki szegedi irodalmárok Ördögh Szilveszter Szeged-Alsóvárosról származó József Attila-díjas író munkásságáról Szilvesztertől, Szilveszterről címmel. A fiatalon elhunyt író szerkesztőnek is kiváló volt. Tőle és róla szóló írások vannak a könyvben. A bemutatóra zsúfolásig megtelt az Alsóvárosi Kultúrház emeleti terme.

Január 28-án vőfélytalálkozót és népviseletes bált tartanak Szabadkán, a Népkörben. A 21. században is vannak lakodalmak, és szükség van tapasztalt, jó humorú, határozott ceremóniamesterre, aki „levezényli” azokat. A lakodalom és a vőfélyek körül sok minden változott – lényeges dolgokban azonban tovább élnek a hagyományok

Zentán és környékén készültek a Szebeni Műhely Fotográfiai Alkotócsoport idei nyári táborának fotói, amelyekből Karácsony előtt nyílt kiállítás Budapesten, a Csokonai Művelődési és Rendezvényházban. Az alkotók közül a szegedi Németh György, aki a zentai helyszínt javasolta, mesél arról, miként látták a vajdasági kisvárost a főként nagyvárosban élő és dolgozó magyarországi fotósok. Rendelkezésünkre bocsátotta a kiállításon bemutatott néhány fotójuk másolatát is.

Ez a felirata annak a díszes kulacsnak, amely Mód László kultúratörténész, néprajzkutató által a Kadarkáról gyűjtött tárgyi emlékek között az egyik legbecsesebb darab. A magyar-szerb határon átnyúló együttműködéssel, európai uniós támogatással megvalósult EduWine projekt keretében szakmai előadással, kóstolással és városnézéssel egybekötött Kadarka Szalont rendeztek Szegeden.

Végül az is ingyen parkolhatott a lajosmizsei boszorkányszombaton, aki nem söprűnyélen érkezett, mivel hogy a Bács-Kiskun vármegyei kisvárosban nincs is fizető parkolás. Összesen 36 boszorkány, ördög és a kaszáját lengető halál nevezett be a rémségversenybe. Beöltözés és smink előtt a boszorkányok hamvas gyermekeknek látszottak, szipirtyóhoz illő bibircsókos orrot a sminkszobában kellett ragasztaniuk.