Pablo Picasso egy alkalommal ismert művészek társaságában azt mondta, a 20. században mindössze két jó grafikus él—Szalay Lajos és ő. Nem léteznek a barátságukat leíró hivatalos feljegyzések, de azt tudjuk, hogy mindketten a parizsi békemisszió tagjai voltak, ahol Picasso „Galambjait” a béke jelképeinek választották.

„Két medence egy tó helyett“—így hangzott a „Subotičke novine” cikkének címe, amely az 1974-es fürdőidény kezdetének alkalmbából íródott. Ebben az évben csapolták le a Palicsi-tó vizét, azonban a „Subotičke novine” szerint ez nem jelentett okot aggodalomra, hiszen a város két új medencét kapott—a sétaerdei olimpiai medencét és egy másikat, a felújított „Zorka” sportközponton belül. Míg az első napjainkig az egyetlen nyitott medence a városban, melyben minden generáció megmártózott már, a másikat már teljesen elfeledték.

Vlada Kanić, az ismert „Kućerak u Sremu“ tamburitza dal szerzője a szávaszentdemeteri község Bešenovački Prnjavor nevű falujába költözött. Szerémségben, de valószínűleg Bácskában és Bánátban sem múlhat el úgy mulatság, hogy ne hangoznának el a híres sorok a szerémségi, sárból és büszkeségből épült kunyhóról, melynek ablakai a nyárfákra néznek. Éppen a Fruška goran, Szerémségben épített kunyhót magának Vlada Kanić, melyben helyet kapott egy siratószalon is.

Valahol a két szerméségi körzet között, amikor Rumából a Szávaszentdemeterhez tartozó Jarak felé vesszük az irányt, az út bal oldalán a távolban egy náddal lefedett, kastélyszerű házat láthatunk. Ez a jarak-i pusztaság, melyet a tulajdonosáról, dr. Fischer Sándorról a nép Fisher farmnak nevezett el. A helyet ma is ezen a néven ismerik.

A mai Szávaszentdemetert, régi nevén Szirmiumot „minden városok ünnepelt anyjának” nevezték, hiszen számos római császár született itt, valamint ez a város volt a Római Császárság négy fővárosának egyike. Az antik gyöngyszem aranykorát Diokleciánusz, Maximiánusz, Konstantinus és Galériusz tetrarchiájának (négyes uralmának) idején élte.

Lalo, Sosa és az Asepsol szerelmi háromszöge rövid idő alatt bejárta és megnevettette a közösségi oldalak tagjait a térségben és a szórványtelepüléseken. A vászonból készült, hímzett falvédőkön található rajzok, melyek egykor nagyanyáink konyháinak falait díszítették, a sokoldalú törökkanizsai művésznek, Goran Novakovnak köszönhetően a rendkívüli állapot ideje alatt nagy népszerűségre tettek szert. Ő készítette azokat a szellemes rajzokat, melyeket a karantén ideje alatt álmodott meg, elmodása szerint így reagált az újonnan kialakult helyzetre.

Mint sok más intézmény, a szabadkai színházak is átálltak az otthoni munkavégzésre, így a közönség online élvezheti az előadásokat. A Gyermekszínház a Színház otthon Youtube csatornán keresztül minden nap közvetít a legkisebbeknek szóló előadásokat.

Mi kelhet versenyre a tavaszi napfénnyel, az ébredő természettel, hogy a szobában tartson, védetten a vírus elől? Egyfelől persze a félelem a járványtól. Másfelől az, amikor el sem tudsz elszakadni a géptől, ha egyszer beléptél a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár online terébe. Ezeregy lehetőség vár, kárpótlásul a szobafogságért: húsvéti tojásvadászat, gyerek gyereknek könyvet ajánl, megelevenedik a szegedi kalendárium, maszkot ölt a rég halott költő. A felnőtt felfrissítheti tudását szövegszerkesztésből, táblázatkezelésből, segítséggel állítgathatja be a funkciókat az okos kütyüin.

Vladimir Uvalin olyan tárgyakat gyűjt otthonában, melyek létezéséről és valamikori gyakori használatáról mára már sokan megfeledkeztek. A 11 éves gyűjtemény tartalmaz fontos darabokat és Uvalin családjához történelméhez köthető tárgyakat, valamint olyan eszközöket is, melyek jelentős szerepet töltöttek be Verbász és a verbásziak múltjában is. A gyűjtemény egyfolytában gyarapszik.

A szabadkai Városi múzeumban folyamatban van „A csodálatos kenyérszaporítás” című, újonnan felfedezett festmény restaurációja. A kép az elfeledett barokk festő, Paulus Antonius Senser (1716-1758) ópuszának műve, melyet 1747-ben készített.

Júliusban készült az első jegyzék a fertőzöttekről, és másfél hónap alatt végigszáguldott a városon a veszedelem. Egyedül szeptember 13-án 15 halottat számoltak, három sírásó dolgozott egész nap a temetőben. Akkorra már a fiatal, 32 éves városbíró is áldozatul esett a kórnak. Így írja le hiteles források alapján a város egyik nagy tragédiáját, az 1855. évi kolerajárványt dr. Horváth Zoltán címzetes egyetemi tanár, aki 2011-es nyugdíjba vonulása óta Bácsalmás és környéke helytörténeti kutatásaira fordítja idejét.

Érdemes-e a 21. században összegyűjteni annak a népi kultúrának a még fennmaradt részeit, amelynek alkotó közege, egy magyar kisvárost körülvevő hagyományos paraszti világ több nemzedékkel korábban felbomlott? Romsics Imre néprajzkutató szerint nemcsak megőrizendő, hanem a mai kulturális közösségek számára újraalkotható örökséget jelent a kalocsai szállásokon egykor énekelt dalkincs. Kalocsán a variációkkal együtt mintegy 900 dal kottáját és szövegét gyűjtötték egybe egy megjelenés előtt álló kötetben.

Mekkora és milyen volt a kultúra „aranykora” Szabadkán a volt Jugoszlávia idejében, megtudhatjuk a „Kulturális gyakorlatok és helyszínek: szabadkai visszatekintés” dokumentum-kiállításon, a palicsi Magyar Művelődési Központban.

Az olvasókörök fő funkciója a 21. században is az maradt, ami a 19. századi indulásuk idején volt: a művelődés és a közösségépítés. Hozzájuk adódik a hagyományőrzés, hiszen ma már nosztalgikus emlék számos olyan tevékenység, amely néhány évtizede még a mindennapok része volt. Hódmezővásárhely az olvasókörök városa volt, és maradt. A Csúcsi Olvasókör farsangi vetélkedőjén idén 14 csapat versengett.

A két világháború között minden télvégén egész Baját megmozgatta a maszkázás szokása. Igaz, akkor nem a főtérre jöttek be az alvégi és a bajaszentistváni bunyevác maszkák, hanem a belvárosi polgárok zarándokoltak ki hozzájuk egy fergeteges mulatságra. A háborúk után hosszú évtizedekre megszakadt ez a szokás, amelyet most a hagyomány újrateremtésének szándékával elevenítettek föl az új önkormányzat támogatásával a bajaiak.