A szegedi Somogyi-könyvtár is bezárt karácsony előtt az energiaválság miatt, és csak március 5-én nyit ki újra. Mindössze három lakótelepi fiókkönyvtár maradt nyitva – de ott, meg a Nagyállomáson működő ideiglenes könyvtárponton szombatonként tematikus családi napokat rendeztek a könyvtár munkatársai.

Emlékkönyvet adtak ki szegedi irodalmárok Ördögh Szilveszter Szeged-Alsóvárosról származó József Attila-díjas író munkásságáról Szilvesztertől, Szilveszterről címmel. A fiatalon elhunyt író szerkesztőnek is kiváló volt. Tőle és róla szóló írások vannak a könyvben. A bemutatóra zsúfolásig megtelt az Alsóvárosi Kultúrház emeleti terme.

Január 28-án vőfélytalálkozót és népviseletes bált tartanak Szabadkán, a Népkörben. A 21. században is vannak lakodalmak, és szükség van tapasztalt, jó humorú, határozott ceremóniamesterre, aki „levezényli” azokat. A lakodalom és a vőfélyek körül sok minden változott – lényeges dolgokban azonban tovább élnek a hagyományok

Zentán és környékén készültek a Szebeni Műhely Fotográfiai Alkotócsoport idei nyári táborának fotói, amelyekből Karácsony előtt nyílt kiállítás Budapesten, a Csokonai Művelődési és Rendezvényházban. Az alkotók közül a szegedi Németh György, aki a zentai helyszínt javasolta, mesél arról, miként látták a vajdasági kisvárost a főként nagyvárosban élő és dolgozó magyarországi fotósok. Rendelkezésünkre bocsátotta a kiállításon bemutatott néhány fotójuk másolatát is.

Ez a felirata annak a díszes kulacsnak, amely Mód László kultúratörténész, néprajzkutató által a Kadarkáról gyűjtött tárgyi emlékek között az egyik legbecsesebb darab. A magyar-szerb határon átnyúló együttműködéssel, európai uniós támogatással megvalósult EduWine projekt keretében szakmai előadással, kóstolással és városnézéssel egybekötött Kadarka Szalont rendeztek Szegeden.

Végül az is ingyen parkolhatott a lajosmizsei boszorkányszombaton, aki nem söprűnyélen érkezett, mivel hogy a Bács-Kiskun vármegyei kisvárosban nincs is fizető parkolás. Összesen 36 boszorkány, ördög és a kaszáját lengető halál nevezett be a rémségversenybe. Beöltözés és smink előtt a boszorkányok hamvas gyermekeknek látszottak, szipirtyóhoz illő bibircsókos orrot a sminkszobában kellett ragasztaniuk.

Már kevesen hordják, de sokan emlékeznek rá: legalább ötven évig uralkodott a nők házi viseletében az otthonka. Egyszerre volt olcsó és igénytelen, praktikus és divatos, visszatekintve tán még slamposan erotikus is. A Szatymazi Őszibarack Fesztivál legnagyobb érdeklődéssel várt attrakciója az otthonkák divatbemutatója volt.

A történelem és a kultúra révén megismert életről szól az „Emlékezés – a terített asztal több mint csak enni” című különös kiállítás. A 20. század ikonjai, magyar és európai költők, énekesek arca, hangja, örökre az emlékezetbe vésődött vonásaik és a hozzájuk kapcsolódó történelmi és kulturális tudás a jóról és a gonoszról. A múltat idéző installációk más-más formában ugyanazt a kérdést teszik fel: tanult-e borzasztó történelméből az emberiség?

A délszláv népzene alaphangszere a tambura. Baján ötödik alkalommal rendeztek tamburafesztivált május első szombatján. Találkoztunk egy fiatalemberrel, aki nemcsak zenél, hanem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatója tambura és népi ének szakon. Horváth Bálint Máté mesélt nekünk e hangszercsaládról és a népi kultúrák egymásra hatásáról.

Április utolsó napjaiban mutatkozott be a Triplex Fest - Szegedi Hármashatár Összművészeti Fesztivál, amely a magyar-szerb-román határvidék kulturális kínálatának bemutatását tűzte ki hosszú távú céljának. A zene nyelvét mindenki érti – első alkalommal a zenészeké és a táncolóké volt a pódium és a parkett.

Szegeden bármerre jár az ember, költők nyomába lép. Itt volt egyetemista Radnóti Miklós és József Attila, e város hangulatait szőtte versbe Juhász Gyula. Itt szerkesztik a legendás Tiszatáj folyóiratot, itt nevelte nemcsak esztétikára, hanem becsületre is bölcsészek ezreit Ilia Mihály tanár úr. Itt minden évben megünneplik a Magyar Költészet Napját. Idén a szerelem és a háború vitte a vezető szólamot az ünnepi szavalatokban.

A Nemzetközi Nőnapon kimondatlanul is inkább a fiatal és középkorú nőkre gondolunk, amikor egyenlő jogokról és egyenlő bérezésről, a családfenntartásban és a gyermeknevelésben végzett plusz munka megbecsüléséről beszélünk. Az idei Nőnapon mi most vessünk egy pillantást az idősebb nők – a háború után született baby-boomer nemzedék – életútjára és mai helyzetére.

A Medve a földre esett, és meghalt, elmúlt a tél, éljen a tavasz! A fiatalok messzire kergették az öreg Didákot, aki álarcban zaklatta a lányokat – az ifjúságé a jövő. Körbejárt a pálinkás pohár, megfőtt a birkapörkölt, két zenekar pengette a kólót – Baja főterén újra megrendezték a bunyevác farsangi maskarádét.

A magyar-szerb határhoz közeli tanyavilágban, Mórahalom külterületén, a Madarász-tó környékén nevelkedett Kószó József építész, szakíró. A második világháború után, amúgy nem túl szabad, és nem túl jó emlékű korban a mélyről indulók számára kezdtek megnyílni a társadalmi felemelkedés útjai. Így merülhetett föl, hogy az ügyesen rajzoló, segítőkész, ugrifüles gyerek középiskolában, majd a Műegyetemen tanulhasson tovább.

Nem olyan sok multikulturális népmesét ismerünk. Még azok a gyerekek is, akik vegyes nemzetiségű környezetben nőnek föl, külön találkoznak szerb vagy magyar mesékkel. Pedig nem árt, ha már gyermekkorban érzékeli valaki a nyelvek, zenék, kultúrák sokféleségét. A Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulata egyedülálló kezdeményezés, a csapat telt ház előtt mutatta be Szobacsodák című zenés, interetnikus mesejátékát a szegedi Ifjúsági Házban.