A városi emberek jobban szeretik a gombát, mint a falun, tanyán élők. Aki nem ismeri őket, az fél a mérgezéstől. Sokan haragszanak a gombákra, megrugdossák, megtapossák, ha meglátják. Igaz, az Alföldön nem is olyan gyakran találni gombát, mint a hegyvidéki erdőkben. Errefelé ritkán öröklődik családon belül a gombák és a gombás ételek ismerete. A Covid alatt lett a bezártságból kiszakadni vágyó városi emberek időtöltése, és aki megszerette, gombászni jár a járvány elmúltával is.

Az Alföldön nem úgy van, hogy kiszaladunk gyalog az erdőbe, és szedünk egy kötény gombát. Ismerni kell gombatermő helyeket, nagyobb távolságra autóval menni; szezon kezdetén odajárni, hogy kijött-e már a várt gombafaj; sietni, mert amit mi megtaláltunk, jó eséllyel más is megtalálja. Igaz, hogy az egyes gombafajták az év nagyjából azonos időszakában növesztenek termőtestet, (vagyis bújnak elő a földből, fából), de a pontos idejét nem lehet előre tudni. Amilyen gyorsan kinőnek, olyan gyorsan el is öregszenek.

A gombanaptárban a legkorábbi időszak a kucsmagombáké. Március közepe és április dereka között szedhetők. Az Alföldön nyáras erdőkben, idősebb nyárfák körül bukkannak elő az avarból a valóban kucsmára emlékeztető, viszonylag kis méretű gombák. Errefelé a leggyakoribb a cseh kucsmagomba. Sűrűn látni még hegyes kucsmagombát, ritkábban a nagyobb méretű ízletes, illetve a pusztai kucsmagombát.

Idén úgy tűnt, nagyon mostoha szezonja lesz a kucsmagombának – száraz volt a január és a február. Március elejétől azonban jelentős mennyiségű csapadék hullott, és most úgy látszik, mindenki teleszedheti a kosarát, aki szeretné. Az interneten rengeteg gombás receptet találni. Aki nem virtuóz szakács, gombás rántottát az is tud sütni. De az erőteljes ízű kucsmából lehet mártást, pörköltet készíteni, darált hússal megtölteni. Vigyázni kell, aki nem akarja elrontani a gyomrát, az komolyan veszi a kötelező 20 perces hőkezelést.

Ártéri erdőkben áprilistól messziről meglátni a sárga gévagombát – leggyakrabban öreg fűzfák törzsén. Tavasszal jön elő a májusi pereszke, aztán a különféle csiperkék. Utóbbiakat főleg a legeltetett réteken találni, ilyenből azonban egyre kevesebb van. Csiperke leginkább ott van, ahol tehén van, de ahol tehén van, ott villanypásztor, esetleg mérges tulajdonos, vagy vicsorgó kutya is.

Évente többször is előjön a déli tőkegomba. Még nagy melegben is seregestől látni nagy (nyár)fák tövében. Illata, íze csodálatos. Viszonylag kevesen ismerik és értékelik, ezért aki keres, az előbb-utóbb talál. Ugyanígy szépen megterem a Dél-Alföldön a nagy őzlábgomba, ami alighanem rántva a legfinomabb. Erdők szélén, félig árnyas, félig napos részeken kaszálni lehet olykor, bár tavaly például alig termett.

A Tisza árterében, a mederhez közeli öreg nyárfákon októbertől találni laskagombát. Sajnos, a nagy hőség és a légköri aszály tömegesen teszi tönkre a nyárakat. A félhalott fákon egy-két évig rengeteg laska terem, de aztán gyorsan kiszáradnak és elkorhadnak az öreg törzsek. Helyükön már nem nyárfa nő, hanem leginkább inváziós gyalogakác, amely mindent tönkre tesz maga körül.

A Dél-Alföldön is a téli fülőkével zárul a gombászév. Igaz, ez a szép, narancssárga csoportos gomba még januárban is előjön néhol, de a téli hónapokban kevés reménnyel vágnak neki az erdőnek a gombászok.

Sajnos, a legértékesebbnek tartott gombák – a vargánya és a rókagomba – nem terem meg a Dél-Alföldön. Magyarországon az Őrségbe vagy a hegyekbe járnak érte – de ott is gyakran hoppon maradnak: élelmes vállalkozók leszedetik helyi napszámosokkal, és eladják. Aki biztosra akar menni, az Romániába vagy Ausztriába kirándul – ott egyelőre még van elég eső és nem bolygatott, öreg erdő, hogy mindenki találjon a legfinomabb gombákból is, aki szeretne.