A szalmabogyólekvár-árus kiáll a sátra elé, onnan csalogatja a járókelőket. Jutalmat kap, aki válaszol néhány kérdésre, s a válaszokból kiderül, mi is az a szalmabogyó-lekvár. Először kiskanálból kóstolni kell, egy fiatalasszony meg a kisfia rögtön mondják, hogy ez szamócalekvár. Piros pont. Mi köze a szalmának a szamócához? Hát, tavasszal azzal takarják be a töveket. Még egy piros pont. Hogy hívják angolul a szamócát? Strawberry. És az mit jelent szó szerint? Persze, hogy szalmabogyót. Mi a jutalom, hogy ennyire okosak voltunk? Nyertetek egy továbbnyalást.

Harmadik alkalommal rendezték meg Kecskeméten, a város főterén a palacsintafesztivált. Azt hinné az ember, palacsintában már nem nagyon lehet újítani, de ez tévedés. A tizedikes középiskolás lányokból álló csapat például zöld tésztát sütött. Ez amúgy is divat, másutt láttunk kakaóbarna és rózsaszín palacsintát is. A lányoké azonban nem élelmiszer-színezéktől színes, hanem a mostanában nagyon divatos medvehagymától.

Kajtár Hajnalka tanár, háziasszony, a laikus zsűri tagja is meglepődött némelyik ötleten. Pedig mielőtt zsűrizésre adta a fejét, megnézte a neten a világ palacsintakészítési technikáit. Azt azonban nem is gondolta, hogy libamájjal, sőt, aszúboros libamájjal is lehet tölteni a palacsintát. Hat csapat versenyzett. Három kategóriában – édes, sós és kreatív – készültek a versenyművek. Mindenki ismeri a diós-lekvárost – de itt ebben is volt egy kis finesz: nem őrölt, hanem apróra vágott és enyhén megpörkölt diódarabokkal készült. Kajtár Hajnalkának nagyon ízlett a juhtúrós-áfonyás töltelék. A kreatív lányok tejfölös mártásban csirkemell-csíkokkal töltötték az egyik palacsintájukat.

Nem árt egy kis alkohol a palacsintába. A legnagyobb sikere a túrós, barackos, barackpálinkás tölteléknek volt. Mindegyiknek az íze karakteresen elkülönült. Nem versenydarab volt, de látogatóként kóstoltunk sajtos-sonkás palacsintát – a sós töltelékhez sós tészta dukál. Akkorra már kiokosított a laikus zsűritag, néztük, hogy egyformára süti-e a palacsinta két oldalát az árus, nem égeti-e oda valahol, csomós-e a tészta – de tökéletes volt minden. Mégis furcsa volt – mintha barátfüle formájú hamburgert ennénk.

Kovács Erika, a szervező Alfa Event Kft. egyik munkatársa szerint az egész országból jöttek palacsintasütők is, látogatók is. Rengeteg gyermekprogramot szerveztek – a legnépszerűbbnek az látszott, hogy a gyerekek hason fekve lecsúszkáltak a szökőkút simára koptatott oldalán. De népes csapat gyűlt össze a palacsintaevő versenyen is. Nagyjából egykorú, egy méretű gyerekek hátratett kézzel falták a palacsintát. Az győzött, aki leghamarabb lenyelte.

Lehetett kapni a paleo diéta elveinek megfelelő fogyókúrás palacsintát, továbbá glutén- és laktózmenteset is. Sőt, előre gyártott keverékből tojásmenteset is sütöttek a Kecskemét Kultúrájáért Alapítvány önkéntesei, akik szerint az ilyen érzékenységgel élő emberek rendre megköszönik, hogy ők is találnak az állapotuknak megfelelő palacsintát.

Az sem maradt éhen, aki nem szereti a palacsintát, vagy a desszert előtt evett volna főételt – talált kolbászt, hurkát, grillcsirkét, gíroszt. És ha desszertnek is mást keresett, ehetett szarvasgombás trüffelt.