Azt mondják a madarászok, nagyon bonyolult és összetartozó családi szervezetben élnek a darvak. Hangos kiáltozásuk a családtagok beszélgetése, egymást hívják, ha fölkerekednek, ha élelmet találnak, vagy ha csak meg akarnak bizonyosodni róla, hogy mindenki megvan a csapatból.

A Kiskunsági Nemzeti Park minden évben egy novemberi hétvégén megrendezi a Darvadozást, a daruvonulás ünnepét. Olyankor hajnaltól sötétedésig tartó programok vannak, közelről lehet nézni, ahogyan a tó sekély vizében ácsorogva éjszakázó madarak fölkerekednek, és nagy lármával elvonulnak élelmet keresni. Szisztematikusan keresik föl a lehetséges táplálékforrásokat: mindig észak felé kezdik, a kukoricaföldeken szedegetik föl a kombájn által elszórt magvakat.

Kisebbfajta csoda viszonylag közelről nézni, hogy lepik el a meglepően nagy testű madarak a szántóföldeket. Az is érdekes, hogy miközben rengeteg táplálékra van szükségük, érzékelhető kárt nem okoznak. Ha észak felé rövidebb repülési távolságban elfogy az ennivaló, indulnak keletre, délre. Néha Szeged fölött is elhúznak, bár a toronyházas nagyvárostól félnek egy kicsit. A kiskundorozsmai, domaszéki, röszkei, horgosi, magyarkanizsai házak udvarából távcsővel csodálatos látvány, ahogyan alacsonyan repülnek, „tanakodva”, folyton megbontva és újraépítve a V alakzatot. Fotóversenyt is rendeznek minden évben, ehhez kiváló témát adnak a darucsapatok a lemenő, a felkelő nap, félhold, telihold fényében. Állóképen eltérő fázisban látni az egymáshoz közel repülő madarak izmos szárnyának mozdulatsorát. Az északi országok, Lengyelország, a Dánia, Svédország, Oroszország ligetes erdeiben élő vándormadarak egyre nyugatabbi útvonalon repülnek Észak-Afrika felé. Ötven éve még keletebbre szálltak, ide csak hírmondó jutott belőlük. Lehet, hogy újabb ötven év múlva már megint csak mutatóban maradnak. Albert András, a KNP természetvédelmi őre, a Darvadozás szervezője szerint az is újdonság, hogy az elmúlt enyhe teleken több ezer daru telelt a Fehér-tónál. Találtak élelmet, szerettek itt, innen indultak haza. Minden évben van kissé eltérő programpont is a Darvadozáson. Idén veterán autók találkozóját tartottak, főleg egykori szocialista autók, Trabantok, Wartburgok jöttek, meg egy egykori nagy kincs az itteni vidéken: igazi-valódi bogárhátú (nyugatnémet) Volkswagen! A madárbolondok száz kilométerről is eljönnek gyűrűzni, darut nézni, az autóbolondok száz kilométerekre elviszik fényesre törölgetett, az újnál is jobb műszaki állapotba hozott autóikat. Itt most rácsodálkoztak egymás hobbijára is.

A hozzáértők nagyon várták, hogy a Fehér-tónál is megjelenjen a kanadai daru, amely egy ideje már az északi darvakkal vándorol, mivel valószínűleg az atlanti óceáni viharok vándorlás közben Európa közelébe fújták, és beállt az itteni darvak csapatába. De idén még nem mutatkozott.

Az igazi darurajongók már nagyon sokféle hangot tudnak megkülönböztetni, amelyeket a darvak különböző helyzetekben használnak. Albert András már Svédországban is hallgatta őket – ott is megünneplik az ott élő emberek a darvak hazaérését. Ő mesélte, hogy a bonyolultan és sokat „beszélő” darvak a legszebb hangjukat akkor és csak akkor hallatják, amikor hazaérnek a költőhelyükre.