Még nem is vénasszonyok nyara, hanem igazi kánikulai meleg fogadta az idei Bor tér árusait és vendégeit a szegedi Dóm téren, szeptember 17-étől 21-éig, öt csodálatos délután, este és csillagos éjszaka. Rengetegen jöttek el, helyiek és vendégek, hogy megkóstolják a legjobb pincészetek legkiválóbb borait, sajttal, kenyérlángossal, vagy sült csülökkel válasszák el szájukban az egyes ízeket. Minden érzékszerv dolgozhatott: a szemek érzékelték a sokadalom kavargását, a fényeket, a teret körülvevő egyetemi épületeket, a Dóm kivilágított tornyainak égbe törő látványát. A fülek pláne nagy munkában voltak, hogy kihallják a beszélgetőtársak mondanivalóját a koncertek és más társaságok zajából. Ételnek, italnak csodás illata van, és ahogy a légáramlás forog, úgy változik – akkor is, ha csak ül egy asztalnál az ember. Az egyetemi városok visszavárják azokat, akik ott töltöttek 3-5 évet az életükből: a fiatalságuk legszebb, legemlékezetesebb éveit. Jönnek is gyakran, örömmel. Szervezni sem kell, elég kimenni, és kicsit elvegyülni a sokaságban, hogy ismerőst találjunk. A bor megoldja a nyelveket, az ismeretlen is ismerős lesz hamar.

Gourmandság vagy sznobéria, de bele lehet feledkezni a mára híressé és elismertté vált családi borászatok nevébe. Itt van a Bock, a Sauska, Gere Tamás, Dúzsi Tamás, Balla Géza, Laposa Bence, a Degenfeld Borház, a Szent Benedek Pincészet, a Patrícius Borház. Az Alföldről a Frittman és a Gedeon. Meg sokan mások – összesen 120 borászat. Plusz pálinkafőzdék, meg a sörisszáknak három kézműves sörpavilon.

Szombaton a CE Glass üveggyár színpadán egy helyben régről ismert szegedi zenekar lépett fel: a Smink. Tóth Emőke, a szólóénekes – amúgy Tina Turner autentikus magyar hangja – civilben matektanár a Béke Utcai Általános Iskolában. Rajongói egy részéről hamar kiderült, hogy tanítványai is voltak valaha. Csápolás közben hangosan skandálták: kor-repe-tálás, kor-repe-tálás!

Ha lett volna idő és türelem, tanulhattunk volna is a Bortéren. Például a Régi Korok Játékai nevű cég pavilonjánál, ahol több ezer éves táblajátékokat lehetett vásárolni, illetve a szabályaikat megtanulni. Az Alquerque például ősi egyiptomi játék, amely fejleszti a logikai gondolkodást, a helyzetfelismerést, a döntésképességet, a stratégiai képességeket. Hat éves kortól a halálig játszható, szabályai könnyen megtanulhatóak, e játék az emberi ész egyszerű és mégis végtelenül bonyolult csodája. Azt például tényleg megtanultuk, hogy nem minden desszert ehető. A Namiron Dekorműhely szójaviaszból készült, cukrászsüteményeket „élethűen” formázó illatgyertyáit például nem enni, hanem szagolni kell. Persze, azért a Bor tér a borokról és a savat felszívó ételekről szól legfőképpen. Egy deci 1500 forintos bort 3500 forintos lepénnyel, 4500 forintos hamburgerrel, 2700 forintos kenyérlángossal lehetett felszívatni – de sima, mezítlábas lángost már 1500 forintért is adtak.