Október elején tartották a projekt nyitókonferenciáját Szegeden. Ott mondta el Balogh-Stampf Mariann, a MÓRA-TOURIST Nonprofit Kft. ügyvezetője hogyan kapcsolódhat össze a határ menti idegenforgalom és a térségben működő családi vállalkozások tevékenysége. Jól leegyszerűsítve: Mórahalmon a fürdő a fő vonzerő, de hogy az élmény minél változatosabb legyen, kell kiegészítő kínálat is hozzá. A Patkó Lovasszínház, az Ezer Év Parkja, az Aranyszöm rendezvényház és a Kolo Szerb Kulturális Központ programkínálata mellett vonzó élmény lehet működés közben látni a hagyományt.
Van olyan gazdálkodó, aki minden évben turistaprogramot szervez a Szent György-napi állatkihajtásból. Más a díszkertjében fogadja a látogatókat. A Bandi-tanyán megtekinthető a kecskesajt készítése. Egy ökotanyán is meg lehet nézni a gazdálkodást – és persze vásárolni a termékekből.
Általános tapasztalat, hogy a vendég is azt tekinti értéknek, amit a helyiek. A helyi értéktárban szereplő hagyományos dolgok, vagy a Homokháti Portéka minősítést elért ételek – a rózsarétes, helyben készített száraztészták, méz, kiváló helyi bor, eredetvédett zákányszéki pálinka – vonzóak a vendégek számára is. Arra törekszenek, hogy ezek a helyi csodák megkülönböztető jelzést kapjanak, minden kistérségi vendéglátóhelyen kaphatók legyenek, sőt, külön ajánlják őket. Szezon elején a szállásadókat összehívják, nekik is megmutatják az érdekes helyeket, és azt kérik tőlük, vendégeiknek is ajánlják őket.
Ezt a gyakorlatot igyekszik széles körben megmutatni, új idegenforgalmi vonzerőket, érdekességeket fölkutatni és megismertetni a RURAL FOODTOUR projekt, amelynek célterülete a magyar oldalon Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegye, Szerbiában pedig a Bácska, a Bánát és a Szerémség. A projekt résztvevői magyar oldalon a szegedi Szó-Tér Egyesület, Vajdaságban a szabadkai Digitális Régió Egyesület. Hivatalos megfogalmazásban az együttműködés célja, hogy a határ mindkét oldalán fejlődjön a vidéki ökoturizmus, azáltal, hogy a közös hagyományokkal rendelkező vidék kulturális örökségét megőrizzék.
A két civil szervezet közel húsz éve működik együtt. Korábban felkutattak és bemutattak olyan embereket, akik ma már ritka hagyományos foglalkozást űznek. Azzal, hogy érdeklődés támadt a munkájuk iránt, biztatást, támogatást adtak nekik, hogy érdemes folytatni és fejleszteni tevékenységüket. A korábbi filmekhez képest a mostani projekt új lehetőségeket is kínál: nemcsak bemutat, hanem összeköti e termékek és élmények kínálóit az érdeklődőkkel egy, a foglalást lehetővé tevő mobiltelefonos alkalmazás segítségével, mondta el a nyitó konferencián Boris Suman, a szabadkai Digitális Régió Egyesület munkatársa.
Bubryák István, a szegedi Szó-Tér Egyesület mentora arról beszélt: a két dél-alföldi vármegyében mintegy 400 vállalkozás került a látókörükbe, hogy a 10 kisfilmhez az alanyokat kiválasszák. Nehéz dolguk volt, mert ritka az olyan családi gazdaság, ahol nemcsak termeléssel, hanem feldolgozással és árusítással is foglalkoznak, sőt, vendégeket is fogadnak. Arra törekedtek, hogy lehetőleg legyen reprezentatív a kör: szerepeljenek benne olyan gazdaságok, amilyenekből ma is sok működik – például szarvasmarha- vagy sertéstenyésztő. Jó ötlet volt olyanokat felkérni, akik árusítanak a piacon, és mindig sokan állnak a standjuk előtt. És bemutatnak olyanokat is, akik vállalkozása ritkaságszámba megy – például batáta vagy homoktövis termesztésébe kezdtek.
Elgondolkodtató, hogy noha a vállalkozók többségét vonzza a lehetőség, hogy professzionális segítséget kapjanak a láthatóbbá, ismertté váláshoz, többen először igent mondtak a kezdeményezésre, később azonban valamiért mégis meggondolták magukat.
