2020.05.26.

A szárazság ellenére is nyílnak a Kolon-tavi orchideák

Turizmus

Egyedül is szép és érdekes a természetet járni – de mennyivel jobb hozzáértő szakvezetővel! A Kiskunsági Nemzeti Parkban május közepétől újraindultak a szabadtéri szakvezetéses túrák. Páhiban, a Kolon-tavi Orchideák tanösvényen jártunk – Morvai Edina szemet, fület, orrot, de legfőképpen agyat gyönyörködtető kalauzolásával.

Article image
2020.05.26.

Minden virág, minden lepke mögött van egy történet, de ha nem mondja el valaki, akkor sosem ismerjük meg. Él a tanösvény melletti réten két védett lepkefaj, amelyek csak bizonyos növényfajokra hajlandók lerakni a petéjüket. A szürkés hangyaboglárka csak a kornis tárnicsra, a vérfű hangyaboglárka pedig az őszi vérfűre.

Amikor a petéből kikelnek a lárvák, eszegetik egy ideig a növény magkezdeményeit, de miután nőnek egy kicsit, selyemszálat bocsátanak ki, és leereszkednek rajta a talajra. Mikor leérnek, olyan illatanyagot választanak ki, hogy az ott élő bütykös hangyák azt hiszik: a saját lárvájuk került a földre. Megfogják a lepke lárváját, beviszik a bolyba, ahol védett környezetben felnevelkedik. A rovarvilág kakukkja következő júliusban rajzik – amikor már újra nyílik a tárnics és vérfű.

Félve lépkedünk, mert minden lépéssel megtaposhatunk valami különös, értékes növényt. Májusban nyílnak az orchideák – 24 fajt tartanak számon belőle a Kolon-tó környékén. A természetvédelmi őr figyeli és rögzíti, hogy melyik mikor nyílik, a védetteket csak csoportonként, a fokozottan védetteknek az egyedeit is, GPS-koordinátákkal. Morvai Edina mutatja, fokozottan védett növényhez értünk. Önkéntelenül is a szép, színes réti kakukkszegfűn akad meg a szemünk, de nem őt keressük, hanem a pókbangót. Mikor mi is meglátjuk, arra gondolunk: lám, a pókbangó is veszít szépségéből, amikor elnyílik, és kezd hervadozni. A bangók mellett a kosborok és a június-júliusban virágzó nőszőfüvek a Kolon-tavi orchideák másik nemzetségei. A lápréten tocsognia kellene a víznek, de nagyon száraz esztendő van, kevesebb és kisebb virág bújt elő, mint szokott. A hússzínű ujjas kosbor és a vitéz kosbor máskor rózsaszínbe borítja ezt a területet – most csak ritkásan virágzik. Az egyiknek a szirmán apró pöszörlégy pihen a csepergő esőben. A Kolon-tó helyén az Ős-Duna egyik ága folyt, de aztán feltöltődött. Ma már elöregedő nádas van azon a területen, a turisták néha keresni is szokták, hogy hol a tó. Furcsa volt nekik azt mondani, hogy a nádas a tó, végül a Kiskunsági Nemzeti Park mesterségesen alakított ki újra 30 hektáron nyílt vízfelületet. A nádas, a körülötte lévő láprétek és láperdők csodálatos élőhelyek. Nagyon gazdag a madár- és rovarvilág. Kocsányos tölgy, magyar kőris- és vénic-szil elegyedik a láperdőben. Meg a cserjék: fagyal, kányabangita, veresgyűrűs som és mogyoró.

A bokrok közt barátposzáta énekel. Az levegőben az Afrikából visszatérő gyurgyalagok hangját halljuk, színezetük az igazi trópusi madarakéhoz hasonló. Régi vágású mezei tücsök nézelődik a ritkás fű között. Van itt már tajtékos kabóca is – látni a nyálcsomóra emlékeztető habot a leveleken –, abban rejtőzik a kabóca lárvája.

Morvai Edina mindig hoz távcsövet, lepkehálót is a túravezetésre – bonyolult rendszer a természet, és együtt a legérdekesebb. Az egerészölyv és a felesége vadászgatnak a rét fölött. Vörösvércse „szitál”, szemben a széllel, a szárnyával verdesve egy helyben áll – onnan kutat zsákmány után. Zuhanni kezd, amikor meglát valamit, de aztán magasba csap újra – őt is megláthatták. A víz ritka vendég, a láprétből mocsárrét, abból sztyeppei rét lesz. A folyamat kedvez az invazív növényfajoknak, a selyemkórónak és az aranyvesszőnek. Noha a Kiskunsági Nemzeti Parknál mindent megtesznek az élőhelyek védelmében, korábban a földművelés, a telepített nyárasok és akácosok területnövekedése, újabban az éghajlat változása veszélyezteti ezt az idilli világot. A Kiskunsági Nemzeti Park honlapján lehet jelentkezni az éppen aktuális túrákra. Örüljünk, hogy van ilyen: szakértően irányítják a szemünket, hogy közelről nézhessük a természet csodáit.