A Törökbecse és Beodra közötti földsávon, amelyet a helyiek csak ,,szedmiter”nek neveznek, mert innen indul minden út a hét bánáti falu termőföldjeire, található Aracs, a bencés apátság romtemploma, kulturális és történelmi műemlék. Ez a romantikus bazilika 1230 körül épült az előző templom alapzatán, nagy valószínűséggel a 11. században. Romjai még ma is arról tanúskodnak, hogy valamikor egy monumentális építmény volt, amely faragott kőből, márványból és téglából épült. A templomhoz tartozott egy település, amely ugyanazt a nevet viselte, és amely nádból, fűzből és agyagból épült meg.
A törökök hódítása következtében Aracsot szerbek telepítették be. 1551-ben várrá alakították át, de még ugyanabban az évben, amikor Stefan Lazarević és Đurađ Branković szerb despota, Vlada Cepeša román vitéz és II. Zsigmond magyar király vitézei vereséget szenvedtek a törökök elleni csatában, Aracsot átadták a törököknek. Ők felgyújtották, és azóta a templom nem lett felújítva.
Bánátban nehéz volt az élet a törökök kiűzését követően, ezért egész falvak váltak lakatlanná a nagy adók miatt. Erről tanúskodik Tasner István feljegyzése is 1719-ből, amelyben leírja, hogy a falusi fejedelmek nem engedelmeskedtek, és maguk is a lakosokkal szöktek. Ez történt Aracs polgáraival is, akik – Tasner szerint ,,mindörökre elhagyták otthonukat, és elmentek a nagyvilágba”. A lakosság tulajdonképpen szétszéledt a környező falvakban. így maradt Aracs egy pusztaság egészen 1826-ig, amikor ezt a területet benépesítik a magyarok, akik Jászságból és Kunságból érkeztek. Néhány év múlva ők is a környező falvakban telepedtek le: Beodrán, Vranjevón és Törökbecsén.
Törökbecsén kezdeményezik Aracsnak a turizmus szolgálatába való helyezését, ezzel a község fejlesztését is előlátták. Az ,,Aracs Turizmus” idegenforgalmi ügynökség, az ,,Aracs 95” Polgári Egyesület és Törökbecse Turisztikai Szervezete minden év júniusában megszervezi az ,,Aracsi középkori piknik”-et. Ez alkalomból összegyűlnek a környék vitézei hercegkisasszonyok kíséretében, a középkor hagyományait mutatva be így. A lovagi tornát tematikus zene kíséri, amely elővarázsolja a középkori hangulatot, a látogatóknak lehetőségük nyílik megtekinteni a nyíllal, kopjával, szekercével való célba dobást, hallani a kardok és kopják összecsendülését… Épp úgy, mint valamikor.
Mivel a piknik nem múlhat el evés nélkül, az idén is megszervezték a négy szakágban történő főzőversenyt. Hozzávetőlegesen 50 csapat mérte össze a tudását gulyás- és babfőzésben, továbbá rostélyos és sütemény készítésében. A látogatók vásárolhattak a kiállított élelmiszeri és kézműves termékek közül is. És egy újdonság, amely a legkisebbek körében volt igen népszerű: az improvizált ásatási helyszíneken el voltak rejtve különféle emléktárgyak, és aki megtalálta őket, hazavihette.
Egyébként Aracshoz nagyon sok legenda fűződik, így az is, hogy Oroszlánszívű Richárd angol király is járt itt. A harmadik Keresztes háborúban, mivel nem mert keresztül menni Franciaországon, hazafelé indult egy kevéssé ismert úton. Délről a Dunáig útnak a folyó medrét használta. A Tisza és a Duna találkozásánál, Akumincumnál, a mai Zalánkeménnél aracsi szerzetesekkel találkozott. Elfogadta a felajánlást, hogy az apátságukban lábadozik és megvárja a tél elmúltát. A kimerült Richárdnak páncél okozta sebei voltak, és a csontfájdalom is gyötörte. Aracson meleg sárral borogatták, amelyből hazaindulásakor valamennyit magával is vitt. Szintén a legenda szerint Oroszlánszívű Richárd a harci felszerelését és az arany oroszlánokkal díszített páncélját is elásta valahol keletre az Aracsi pusztatemplomtól.
