Az emberi tevékenység hatására környezetünk folyamatosan változik. Az emberiség igényeinek kielégítése az emberek számára kedvező környezet fenntartásával együtt hosszabb távon csak tudatos tervezéssel lehetséges. Ehhez megbízható adatokra van szükség, hogy pontosan átlátható legyen, mivel is gazdálkodunk. Ennek felismerése vezetett az 1980-as években az európai CORINE Land Cover (CLC) adatbázis kifejlesztéséhez.

A környezeti tervezés segítéséhez olyan adatbázis létrehozását tűzték ki célul, amely egységes és összehasonlítható módon ábrázolja az európai kontinens tájait, és hosszabb távon lehetővé teszi változásaik vizsgálatát. Negyvennégy osztályt alakítottak ki, melyek 5 fő csoportra (mesterséges felszínek, mezőgazdaság, erdők és természetközeli területek, vizenyős területek, vizek) oszlanak.

A térképek a legalább 25 hektár méretű foltokat tartalmazzák. Az első CLC térkép az 1990-es állapotokat jelenítette meg, a következő 2000-re vonatkozik, és ettől az időponttól kezdve hatévenként készülnek el az újabb és újabb térképek.

A legfrissebb, 2018-as állapotokat bemutató térkép a napokban került fel az Európai Űrügynökség (ESA) honlapjára (https://land.copernicus.eu/pan-european/corine-land-cover), ahol nem csak nézegetni lehet, hanem ingyenesen le is tölthető. A felszínborítás aktuális állapota mellett minden alkalommal változástérképek is készülnek, ezeken azokat a területeket ábrázolják, ahol legalább 5 hektáron megváltozott egy földrészlet. Ezeknek a segítségével megnéztük, hogy a DKMT Eurorégió megyéiben, körzeteiben az összterülethez képest hol milyen mértékű változás volt tapasztalható 1990-től 2018-ig. Az összterülethez viszonyítva a legnagyobb mértékű változások a magyar megyékben láthatóak, különösen Bács-Kiskunban, míg Romániában és Vajdaság falusiasabb körzeteiben kifejezetten alacsony az ilyen területek aránya. Magyarországon ez az érték csökkenő tendenciát mutat, addig Romániában 2000-től kismértékű növekedés tapasztalható. Az adatbázis segítségével a változások mibenléte is sokrétűen vizsgálható. Egy részük csak látszólagos: Bács-Kiskun megyében például jelentős részben az erdőgazdálkodás során keletkező vágásterületek, illetve az ezeken felnövő erdők körforgásából adódik.

A városok terjeszkedése, a mesterséges felszínek térhódítása viszont valós változást jelent. Ez a típusú változás 1990 és 2000 között Dél-Bácska körzetben volt a legjelentősebb – főleg Újvidéken és környékén – később azonban a szerbiai körzetekben már nem volt jellemző. Arad és Temes megyékben viszont folyamatos a növekedés, 2012 és 2018 között például utóbbiban a mesterséges felszínek területe több mint 1600 hektárral nőtt – de szinte kizárólag Temesvár környékén. A változás rendszerint ipari-közlekedési fejlődést, a központokban népességnövekedést, modernizációt jelent. Az adatsorokból jól látszik, hogy Romániában Krassó-Szörény megye, a Vajdaságban Észak- és Nyugat-Bácska valamint Észak-Bánát jellemzően kimaradt ezekből a folyamatokból. Azzal vigasztalódhatnak, hogy nem károsult jelentős mértékben a természet, hiszen a növekedés általában mezőgazdasági területek rovására történik.