A társadalmi mobilitással és a tanyavilág változásainak számba vételével kezdődött az Alföld-kutatás. Számos tehetséges fiatal, aki az alföldi tanyavilágban, távoli falvakban nőtt fel, kapott lehetőséget a továbbtanulásra. Sokan közülük a lakóhelyük vizsgálatát választották diplomamunkájuk, majd doktori disszertációjuk témájává. Debrecenben, Szegeden és Pécsett mentor professzorok szárnyai alatt a helyi gazdaságot, környezetet, társadalmat kutató, elkötelezett tudóscsoportok erősödtek meg.

A Magyar Tudományos Akadémián (MTA) is felkarolták a területi megközelítésű kutatásokat. 1984-ben pécsi központtal alakult meg az MTA Regionális Kutatási Központja (RKK). A szegedi egyetem gazdaságföldrajzi tanszéke szakmai programjában is központi helyet foglalt el az Alföld társadalmának és gazdaságának vizsgálata. Kecskeméten és Békéscsabán az RKK Alföldi Tudományos Osztályának egy-egy kutatóintézete alakult. Ebben a folyamatban kiváló társadalomkutatók, tudományszervezők nevelődtek ki. Tóth József volt az alapítója a békéscsabai kutatócsoportnak. Ő később Pécsre került, az RKK főigazgató-helyettese, majd később a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője, végül a rektora lett. A Pusztaföldvárról származó Becsei József a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságföldrajzi Tanszékének vezetője lett. Csatári Bálint a kecskeméti kutatócsoport legendás igazgatója, két nagyszabású Alföld-kutatás irányítója, amellett iskolateremtő alakja volt a szegedi gazdaságföldrajzi tanszéknek. Enyedi György az RKK főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a teljes magyarországi területi kutatás irányítója, nemzetközi tudományos szervezetek vezető tisztségviselője volt. Páratlan külföldi kapcsolatrendszerével ő illesztette be a magyarországi regionális kutatásokat az európai tudományos együttműködésbe. Beluszky Pál Magyarország történeti földrajzát kutatta, több egyetemi és közigazgatási pozícióban a gyakorlatba is igyekezett átültetni az eredményeit. Az Algyőről származó Süli-Zakar István a szülőhelyén folyó szénhidrogén-feltárásról és gazdasági-társadalmi következményeiről írta szakdolgozatát. Később a Debreceni Tudományegyetem oktatójaként a határon átnyúló együttműködéseket kutatta, több összegző tanulmányt írt a magyar részvétellel működő eurorégiókról, személyesen is részt vállalt a Kárpátok Eurorégió munkájából.

G. Fekete Éva nem az Alföldet kutatta, ám az észak-magyarországi kutatásainak megközelítése, szemlélete jelentős hatást gyakorolt az Alföld-kutatókra is. Ő az egyenlőtlenségek növekedését vizsgálta, és megpróbált megoldási javaslatokat kidolgozni a csökkentésükre. Javaslata a helyi közösségekre építő „szolidáris gazdaság” szervezése, ennek központi támogatása volt.

A regionális kutatók e nemrég elhunyt, példaadó nemzedéke az Európai Unió szubszidiaritáselvéből indult ki, és a helyi kezdeményezésekhez, helyben megszülető döntésekhez rendelte volna a nemzeti költségvetési és az uniós támogatást. Az általuk elképzelt decentralizáció nem valósult meg, a fejlesztésekről a betelepülő külföldi cégek és a kormányok a helyi szereplők feje fölött döntöttek. Így is fejlődött az Alföld, de ha megvalósul a regionális kutatások nyomán megfogalmazódó gazdasági és társadalmi program, akkor a térség lakossága életszínvonalban jobban felzárkózott volna, többen maradtak volna a szülőhelyükön, és vélhetően kisebbek lennének az egyenlőtlenségek.