A globális felmelegedés következtében egyre több a szélsőséges időjárási jelenség. Térségünkben például összességében mind kevesebb a csapadék, amely azonban egyre hevesebb esőzések, felhőszakadások formájában jut a földre. Nemcsak a mezőgazdasági területeken okoz ez károkat, hanem a településeken is. Különösen feltűnő, hogy megszaporodtak a nagyvárosokban a nagy esők nyomán kialakuló úgynevezett villámárvizek.

A nagyvárosok azért különösen érintettek, mert sűrűn állnak az épületek, sok a betonnal, aszfalttal lefedett terület, a föld nem „issza el” a vizet. Ugyanakkor a növények, fák gyökere gyakran nem kap elég nedvességet, mert a beszivárgó víz nem éri el őket.

A felhőszakadásszerű esőzést nem lehet megakadályozni. A mélyebb részeken összegyűlő víz károkat okoz, elönti a pincéket, jelenleg nincs más lehetőség, mint elvezetni, amilyen gyorsan csak lehet. Így viszont előfordulhat, hogy egyik napszakban még a vízben kell gázolni, fél nap múlva viszont már öntözni szükséges a zöldterületeket.

Az Újvidéki Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói annak lehetőségét kutatják, hogyan lehetne felkészülni a hirtelen lezúduló vízre, és hogyan lehetne legalább egy részét visszatartani és felhasználni. Az URBAN-PREX rövidítésű, az Interreg IPA-CBC Magyarország-Szerbia határon átnyúló együttműködési program által finanszírozott projektben nemcsak tudósok vesznek részt, hanem Szeged önkormányzata, valamint az Újvidéki Víz- és Csatornaművek is. A két nagyváros területén helyezik ki az eső mennyiségét, lehullásának gyorsaságát mérő műszereket.

Június 18-án tartották Szegeden az első közös workshopot, ahol a partnerek a tervekről és az eddig elvégzett munkáról tartottak előadást, és cseréltek véleményt. Gál Tamás, az SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék docense arról beszélt: az első lépés, hogy megismerjük a pontos történéseket. Vagyis, például Szeged eltérő részein mennyi eső hull le, és mennyi idő alatt. Ehhez 11 műszert helyeznek ki az önkormányzat intézményeinek a területén.

A második lépés: felkészíteni az intézményeket és a helyi lakosokat az intenzív esőzésre. Globális meteorológiai modellek felhasználásával, finomhangolásával, csak a csapadékra koncentrálva kialakítanak egy olyan nyilvános előrejelző rendszert, amely mindenkor figyelmezteti az embereket a küszöbön álló nagy esőre.

A harmadik lépés: stratégiai terv kidolgozása arra, hogyan lehetne a beszivárgást lehetővé tevő térburkolat, a zöld lombfelület növelésével csökkenteni az elöntés mértékét. Mind az intézmények, mind a városlakók részéről szükség lenne környezettudatosabb gondolkodásra, a csapadékvíz lehetőségek szerinti fölfogására, visszatartására.

A projekt első nagy gyakorlati lépésére, a műszerek kihelyezésére idén ősszel kerülhet sor.