Föl lehet tenni a kérdést: ez a malom az a malom-e még, amelyik 200 évvel ezelőtt épült Kiskundorozsmán, ahol a 19. század második felében 23 szélmalomnak forgott a vitorlája. Nem egészen az, hiszen időközben többször összedőlt, újjáépítették, hagyták újra leromlani. Legutóbb 2019 szeptemberében volt átadás – a felújított, fölvásznazott vitorlákat mutatták be a közönségnek a kakaspörkölt-főző verseny délutánján.
Akkor éppen a döntő percekben nem fújt a szél – úgy forgott a vitorla, hogy Mihálffy Béla önkormányzati képviselő és Vass József „szélmolnár” kézzel forgatta belül, a tető alatt. Végleg bebizonyosodott, hogy a hagyományos technológiával csak esetlegesen lehet használni. A Műemlékvédelmi Felügyelőség ajánlása ellenére ugyanis hagyták körbeépíteni lakóházakkal a malmot, azok leárnyékolják a szelet, és még ha fúj is, akkor is turbulenciát okoz, hogy alul ellentétes irányba mozdítja a vitorlát a szél, mint felül.
Vass József, a malom gondnoka, idegenvezetője sokáig azon a véleményen volt, hogy nem szabad villanymotort használni, meghamisítva ezzel a klasszikus szerkezet működését. A történelmi malmok felújításával foglalkozó Magyar Molinológiai Társaságban azonban lassan uralkodóvá vált az a nézet, hogy ezek nem malmok többé, hanem turistalátványosságok, nem az autentikus őrlés, hanem az idegenforgalom biztosítja a fennmaradásukat. Így került a kétszázadik évfordulóra villanymotor a dorozsmai szélmalomba is.
Hajdú Géza, a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója sorolja Dorozsma jelképeit: a szélmalom, a kőbárány, a templom, a dorozsmai szekér. A 11 ezer 800 lakosú, ötven éve Szegedhez csatolt település saját identitásának elemei ezek. Milyen a véletlen: a híres cigány dalszerző, Dankó Pista Szatymazról Szegedre utaztában megállt a szélmalom tövében, kipengette hegedűjén, a Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom kezdetű, máig népszerű nótát, és ezzel fölhelyezte Dorozsmát a térképre.
A kulturális jelképeket a helyi közösségek töltik meg mindenkor aktuális tartalommal. A Sztriha Kálmán Alapítvány, a Dorozsmai Lokálpatrióták Egyesülete, az Öreghegyi Bodza Citerazenekar, a Kőbárány Gyermek Citerazenekar, a polgárőrség, helyi cukrászok, vendéglősök állandó szereplői a közös rendezvényeknek. Még a járvány is hozzátett a közösségépítéshez: a helyi férfiakból alakult maszkos kórus online énekelt és bohóckodott, amikor személyesen nem lehetett találkozni. A dalocskák szellemes és aktuális szövegét azonban két nő írta: Mészáros Mária, a Bodza Citerazenekar vezetője, és Mihálffy Kinga, a képviselő úr huszonéves lánya.
Hajdú Géza felhívására 17 festményt hoztak be a művelődési házban rendezett kiállításra – mindegyik a dorozsmai szélmalmot ábrázolja. A kétszázadik évfordulón Kárpát-medencei nótaénekesek Dankó Pista dalaiból rendezett emlékműsorát láthatta a közönség. Gregor József óta hagyomány, hogy a Szegedi Nemzeti Színház opera társulatának tagjai nótákat is énekelnek – ezúttal Kónya Krisztina magánénekes lépett fel a szélmalom ajtajában.
Délután népzenei találkozót tartottak – az Öreghegyi Bodza Citerazenekar kiváló kapcsolatai révén messze földről és a közeli falvakból is jöttek zenekarok a műsorukkal. „Ősbemutatóra” is sor került: egy dorozsmai ember írt egy új nótát – pontosabban csak nótaszöveget, amire egy népzenész dallamot szerzett, és először dalolták el nagy nyilvánosság előtt. A délután végén még tortát is szeltek a kétszáz éves malom tiszteletére.
– Boldog vagyok. Itt vagyunk maszk nélkül. Vége a harmadik hullámnak, és reméljük, nem is lesz több. Öt hónapja, amikor elkezdtük a szervezést, tombolt a járvány, de mi hittünk abban, hogy ezen a délutánon itt ülhetünk egymástól húsz centire, de emiatt senki nem betegszik meg, és ismét élvezhetjük egymás társaságát – örvendezett Mihálffy Béla önkormányzati képviselő. Vele örültek a dorozsmaiak és vendégeik egész délután.
