Figyeljünk a Medvékre! Nem adtunk nekik enni, de nehogy valakit megharapjanak! – kiabálta a színpadról a ceremóniamester. Hozzátette: inkább tegyenek pénzt a rostájukba, akkor nem bántanak, hanem vesznek rajta nyalókát. Két irányból, az Alvég, illetve Bajaszentistván felől nagyjából egyszerre ért be a menet a városháza elé, a Szentháromság térre. Lovas kocsin érkezett a két zenekar, a garai Bácska Tamburazenekar, illetve a felsőszentiváni Csabar Zenekar. Körbe álltak a téren várakozók és az újonnan érkezők, a két zenekar egyesítette erőit, és elkezdődött a kólózás. Beálltak a körbe kicsik és nagyok, ahogyan egykor, sokan népviseletben vagy valamilyen karneváli jelmezben ropták. A télűző kerettörténetben négy jellegzetes karakter adja a mulatság alapját. A láncra kötött, táncoló Medve, a Medvét táncoltató, törökösen öltözött Bosnyák, az öregembert, nagypapát jelentő, de itt varázsló, vaskos tréfákat csináló Didák, meg a Medvét és a Didákot kordában tartani igyekvő Botos a négy főszereplő. A bunyevácok körében már a 18 században szokás volt a télűző maszkázás, a figurákat a mai Bosznia-Hercegovina területén lévő „őshazából” hozták magukkal.

Egy időben a bosnyák medvetáncoltató ismert figura volt az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban. Innen eredhet a történet, a Medve és a Didák az elűzni kívánt telet, a Botos a tavaszt hozó ifjú természetet jelképezi. Amikor leáll a zene, a Medvék holtan esnek össze, a Botosok pedig kiűzik a térről a fiatal nőkre is szemet vető Didákokat, akiknek lejárt az idejük.

A maszkázás mindig a soknemzetiségű város közös kulturális ünnepe. Nyirati Klára polgármester a köszöntőjében idén is elmondta, hogy minden nemzetiség hozzáteszi a maga kultúráját Baja kulturális életéhez. A város vezetői abban reménykednek, hogy a téli idegenforgalmat is erősíti a fesztivál, nemcsak Magyarországról, hanem a határon túlról is egyre többen érkeznek. A nagyszínpadon egymást váltották a hagyományőrző zenekarok, amelyek nemcsak muzsikáltak, hanem meséltek is a zenéről. A pécsi Misina zenekar vezetőjétől például végre megtudhattuk, miért nem fér meg két dudás egy csárdában. Hát azért, magyarázta, mert a duda könnyen elhangolódik, és nem jól hangzik, ha nem egyformán szólnak. A hagyományőrző ünnepet búcsú- és falunapi elemekkel is kiegészítették: fel lehetett ülni a dodzsemre, az óriáskerékre, volt céllövölde, adrenalin növelő hinta, lehetett enni, inni. Kitelepült a Bunyevác Kulturális Intézet konyhája is. Árultak csörögefánkot, bográcsban főtt birkapörköltet, pjeskavicát, de a hagyományok és a streetfood divatok egyesítésével pitába göngyölt sodzukicát – birkakolbászt is.