2021.11.28.

Válás Európai Uniós módra

Régiónk

A családjog kezdetben nem tartozott a közös európai szabályozás körébe. Az Európai Unió „négy szabadsága”, az áruk, a tőke, a szolgáltatások és az emberek szabad mozgása és tartózkodása azonban egyre gyakoribbá tette az eltérő nemzetiségű, állampolgárságú, másutt született emberek párkapcsolatát, házasságát. Ahol házasság van, ott válás, gyermekelhelyezés, vagyonmegosztás is lesz – hogyan próbálja ezt szabályozni az Európai Unió?

Article image
2021.11.28.

A szerelem könnyen megy az Európai Unió különböző országainak eltérő jogrendjébe beleszületett polgárainak, még házasságot is viszonylag könnyű kötni – elválni azonban nagyon macerás. Azt, hogy alkossanak közös családjogi szabályozást, fokozatosan kényszerítette ki a vendégmunkások, letelepedők élethelyzete. Először a családi szociális juttatások ügyében vált lényegessé, hogy ha az jár a máshonnan érkezettek családtagjainak – akkor pontosan kik is tekinthetők családtagnak?

Ilyen kérdésekben máig többé-kevésbé eltér a tagállamok saját jogrendje, ezért az első, de nagyon fontos kérdés egy házasságfelbontási eljárásban, hogy melyik ország mely bíróságának van joghatósága lefolytatni az eljárást, és dönteni benne. Dr. Szeibert Orsolya, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának professzora online előadást tartott e kérdéskörről, amely utólag is megtekinthető a https://bit.ly/2ZLqw8U webhelyen. Az, hogy melyik bíróságon tárgyalnak egy bontópert, jelentős mértékben meghatározhatja annak végső kimenetelét. Az a legjobb, ha a válni készülő házastársak megegyeznek a létező összes kérdésben, és a bíróságnak csak ezt kell jóváhagynia, hogy kimondja a házasság felbontását. Ez azonban ritka eset. Nem mindegy például, hogy az adott ország válóperes törvényei vizsgálják-e, kinek a hibájából bomlik fel a házasság. Ha igen, annak kihatása lehet a gyermekelhelyezésre, a házassági vagyonmegosztásra.

Annak, hogy egy konkrét esetben mely bíróságoknak van joghatósága eljárni, vannak párhuzamos elvei, amelyek kulcsfogalma a „szokásos tartózkodási hely”. Legjobb, ha ez mindkét házastárs esetében azonos – de sok ember egy ideig ebben az országban él, majd másikba költözik, a házasfelek útja ebben is elválik. Több ország több bírósága is szóba jöhet a korábbi tartózkodási helyek, az állampolgárság, a válást kezdeményező fél személye szerint. Írtuk: nagyon nem mindegy, hol indul az eljárás, de ha egyszer valamely bíróságon befogadták az ügyet, akkor nem lehet tovább válogatni, hogy a másik mégis jobb lenne. A kérdést jelenleg még a 2003-ban hatályba lépett Brüsszel IIa. és a 2010-es Róma III. rendelet szabályozza, a módosításról régóta folyik a vita, leghamarabb 2022 nyarán léphet életbe. A 21. század első két évtizedében nagyon jelentős változások történtek az európai társadalmakban. Különböző vallásokhoz tartozó, eltérő nyelvű, más kulturális hagyományokkal rendelkező emberek kötöttek házasságot.

Megindult egy folyamat, amely mind szélesebb körben ismeri el az azonos neműek házasságát – de számos uniós tagország elzárkózik ez elől. Márpedig nem bonthatja fel az egyneműek házasságát egy olyan ország bírósága, amelynek jogrendje szerint az ilyen házasság létre sem jöhet.

Házasságkötés és a házasság felbontása nem is csak uniós tagországok állampolgárai között gyakori. Egy precedensperben egy szíriai állampolgár azt követelte, hogy egy tagállami bíróság Európában is szentesítse a latakiai saria (vallási) bíróság ítéletét, amely a férfi egyoldalú bejelentése alapján már felbontotta a házasságukat. Vannak házastársak, akik ugyan távol élnek attól a kulturális közegtől, amelyben fölnőttek, de például egy Brüsszelben élő vegyes házaspár lengyel tagja „lengyel identitást” akart a gyerekébe nevelni, amit a másik fél ellenzett. A bontóperben az volt a vita tárgya, hogy lengyel vagy belga bíróság döntsön – ami valószínűleg jelentősen eltérő végeredményre vezetett volna. Az Európai Unió, amellett, hogy a békés megegyezést támogatja, minden mással szemben a gyermek érdekét helyezné a központba. Súlyos konfliktusban álló felek között ezt egynemű közegben is nehéz elérni. Nemzetközi környezetben, gyakran és nagy földrajzi távolságra költöző felek esetében még nehezebb – gyakori, hogy az erőszakosabb fél egyszerűen magával viszi a gyermeket. A 2022-es módosítás egyik biztos eleme, hogy az ilyen pereknél kötelező lesz meghallgatni a gyermek álláspontját is.

Ha valaki már belekerült ilyen helyzetbe, muszáj a nemzetközi családjogot jól ismerő ügyvédet fogadnia, ha jól akar kijönni belőle. Aki azonban csak belepillant e jogi és társadalmi szövevénybe, jól teszi, ha már a boldogító igen kimondása előtt belegondol a lehetséges következményekbe.