Az intenzív vadászat pusztította ki az őshonos hódokat a Kárpát-medencéből a 19. század derekára. Egy időre az eurázsiai hód teljes eltűnése is felrémlett – világszerte csak mintegy 1200 egyede maradt meg. A 20. század elejétől Európában lassan újra növekedni kezdett az állomány. Magyarországra Ausztria és Horvátország felől spontán módon települt vissza a határhoz közelebbi élőhelyekre. 1988-ban védetté nyilvánították, 1996-tól pedig a WWF Magyarország több mint 10 éven át tartó sikeres visszatelepítési programot indított, többek közt a Mártélyi holtágnál is engedtek szabadon hódokat. Ma már 10-11 ezerre teszik a Magyarországon élő példányok számát.

A folyók és patakok szabályozása és a hajdani mocsárvidékek lecsapolása nyomán a visszatelepülő hódok nem olyan tájat találtak a vízfolyások környékén, amilyenen elődeik éltek. Ma a gazdálkodók legtöbb helyen szinte a partig felszántják a földeket, magyarázza érdeklődésünkre Juhász Erika, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársa. A korábban tartósan vagy ideiglenesen vízjárta területeket feltörték, növényeket termelnek ott, néhol pedig épületeket emeltek. Az ártérben sok helyen gazdasági haszonért telepített nemesnyár-ültetvények vannak. Másutt kiskertek vagy parkerdők húzódnak szinte a vízig. A hód életmódjával járó tájátalakító tevékenysége egyes helyeken érdeksérelmet okoz e területek használóinak. Háromféle módon formálják át a tájat e nagy testű, hatékony rágcsálók. Gátakat, várat építenek, utóbbinak a bejárata a víz alatt van, hogy így is védelmezzék élőhelyüket és családjukat. A hódok gátjai részleges és időleges akadályt képeznek a vízen, lassítják annak áramlását, növelik mélységét, fokozzák a vízvisszatartást a felszínen és a talajban. Az állatok csatornákat, üregeket ásnak – így megkönnyítik, hogy a mederből a víz kiáramoljon a környező területekre. Elrágnak és kidöntenek fákat – gyakran a meder közvetlen közelében álló, idős nyárat és fűzet. A hód jelenléte ökológiai változásokat indít meg. A rágással például segítik a part menti növényzet megújulását. A kidőlt törzsek, gallyak visszatartják a vizet, a holtfák táplálékot biztosítanak gombáknak, rovaroknak, így közvetve más, ezeket fogyasztó élőlényeknek is, továbbá búvó- és szaporodóhelyként is szolgálhatnak. Nő a biológiai változatosság, a kialakuló hódmocsarak sok kétéltűfajnak nyújtanak táji szinten fontos szaporodóhelyet. Az ember által átalakított, ökológiai szempontból leszegényített tájat a hódok jelentős mértékben újraformálják. Juhász Erika szerint ez hoz magával konfliktusokat a hód és a természet, a hód és az ember között. Előbbire példa az őshonos, szép, öreg vízparti puhafák kirágása a Tisza árterében, ahol a rágás nyomán nem a nyárak és fűzek újulnak meg, hanem özönfajok foglalják el a helyüket. Ám ebben az esetben is csak arról van szó, hogy a hód felgyorsít egy már amúgy is megindult folyamatot. Ember és hód viszonylatában előfordul, de nem gyakori, hogy a víz visszatartása árvízvédelmi kockázatot jelent, bár általánosságban a víz hódgátak általi meglassítása éppen hogy csökkenti az árvízveszélyt. A hódrágás kárt okozhat a telepített erdőkben, az üregásás pedig a part menti utakban. A hód tájátalakító munkája miatt visszamaradó víz károsíthatja a közeli földeken a termést. A vízpart és a mélyfekvésű területek helyreállítása azonban egyszerre természeti, társadalmi, sőt tágabb értelemben gazdasági érdek, hangsúlyozza a kutató. A konfliktusokat megfelelő kommunikációval és együttműködéssel oldani lehet. Felvetésünkre, hogy a hód jelenlétének előnyei sokfelé oszlanak, az általa okozott kár viszont kevés embert aránytalanul súlyosan érinthet, Juhász Erika azt feleli: a helyi emberek érdekét mindig be kell kalkulálni, hiszen általában nem ők a hibásak abban, hogy a természeti adottságoknak nem megfelelő gazdálkodás alakult ki. Az érintettekben megvan a szándék az együttműködésre, vannak már kidolgozott eszközök, jó gyakorlatok, de ezek megvalósítására nincs elég forrás. A fő irány az, hogy a hód általi vízvisszatartás tájszintű előnyeinek kihasználására induljanak jól kidolgozott projektek.