Hungarikum mind a kettő: a kalocsai és a szegedi eredetvédett paprika is a kiemelt magyar termékek listáján szerepel. Ez azonban nem védi meg őket az importversenytől: Kínában, Bulgáriában, Peruban, Dél-Afrikában olcsóbban állítják elő a fűszerpaprika-őrleményt. A piacon pedig az ár a legfontosabb tényező.

A Szögedi Paprikafesztivál és Paprikasó idei programját nem a paprika hazájában, Alsóvároson, hanem a FOKÁ-n, a felsővárosi népes lakótelepek tövében rendezték meg. Kitelepültek a szokásos kézműves árusok, lacikonykák, és a rendezők átmentették a tavalyi szatymazi falunap egyik szenzációját, az otthonka-bemutatót. A Paprikasó fő attrakciója persze így is a fűszerpaprika maradt – a rendezvényterület központjában kaptak helyet a kiállító és árusító paprikás cégek. Köztük a Szegedi Paprika Zrt., amely a szocialista időkben a szegedi termőtáj összes termését felvásárolta és feldolgozta. Daliás idők voltak, tízezer hektáros termőterületek, ötvenezer tonnás évi termésmennyiségek, nyereséges nyugat-európai export.

Mindez az 1970-es, ’80-as években történt, amikor Németországban még sokat főztek otthon a háziasszonyok, és sok kiváló magyar fűszerpaprikát használtak. Magyarországon általános volt a téeszekben a háztáji, a fűszerpaprika szedésére pedig hazajöttek őszi hétvégékre a városba szakadt családtagok. Mindez azonban fokozatosan megszűnt. A német nyelvű piacokon előre törtek a fűszerkeverékek, visszaesett a tiszta fűszerpaprika kereslete. Itthon pedig egyre nehezebb lett kétkezi munkást találni paprikaszedésre.

A rendszerváltozással kinyílt a világ az olcsó import előtt. Kiderült, hogy melegebb éghajlaton, szegényebb országokban kisebb költséggel termelik a paprikát. Nálunk gázfűtéssel lehet szárítani, másutt megszárítja a napfény. Minőségben verhetetlen maradt a szegedi és a kalocsai paprika – de a paprikás felvágottakba már jó volt az olcsó dél-amerikai, kínai őrlemény is. A két régi nagy monopolcég visszaszorult – a Szegedi Paprika Zrt. kínálatában ma már a hús- és készételkonzervek messze megelőzik a fűszerpaprikát. A vezető termékek harminc éve változatlanok: az édesnemes és a csípős paprikaőrlemény. Felnőttek, de nem túl nagyra az árnyékukban kisebb magánvállalkozások: a röszkei Paprikamolnár Kft., a szeged-szőregi Rubin Kft., a sándorfalvi Délibáb Kft. A Paprikamolnár például termeltet, szárít, őröl, webáruházat és paprikamúzeumot üzemeltet, könyveket ad ki – sok lábon kénytelen állni. Valaha a 20 ezer hektárt is meghaladta Magyarországon a fűszerpaprika termőterülete, ma alulról közelíti az 1500 hektárt. Sok termelő maga őrli, a kereskedelmet kihagyva közvetlenül (és adómentesen) értékesíti a termékét – így még megéri. Meg kellene oldani az öntözést és a gépi szedhetőséget, utóbbihoz új, ennek megfelelő fajták nemesítésére lenne szükség. Vannak biztató próbálkozások – de hiába a termelői tapasztalat, a történelmi múlt, a globális világban a természeti előnyökkel nem lehet versenyezni.

Idén, a hosszú nyáron a kevés területen nagyon jó lett a termés. A Paprikasón már az idei őrleményt árulták, gyönyörű piros, ízletes, halászlébe, pörköltbe kívánkozik a paprika. Drága is, egy kiló nagyjából 10 ezer forintba (kb. 25 euró) kerül. Sok kereskedő cég a magyar paprikát minőségjavításra használja: az olcsó importba keverik a kiváló magyar árut. Feltüntetik a csomagoláson a keverési arányt, de a vevők nem az apró betűt, hanem az árcédulát nézik.

Talán arra van a kiút, amerre Pethe Attila Istvánné (Judit) keresi. Ő nem szegedi, ha Tiszavasváriban él, ott termelnek csípős paprikát. Cégük, az AN-CHI-LI Garden Kft. paprikakrémeket, paprikás szószokat, savanyúságokat, gyógynövény-szirupokat állít elő. Azt mondja, nem a csípősség, hanem a gyümölcsös ízek dominálnak a legnépszerűbb termékeikben. Tizenháromféle szószt árulnak, a legnépszerűbb a Boszicsók és a Boszicsók Extra. Szilvás-meggyes ízvilág keveredik a chili paprika csípősségével. Kérdezzük, van-e mód kinőni a családi termelési nagyságrendet. Kiderül, nem is nagyon akarják. A termékeik zömét Judit adja el vásárokban, élelmiszer-bemutatókon. Nagyon lényeges az elnevezés. Csendőrpertu, Vasvári virtus, Bosszúcsók – ilyen fantázianevek sorakoznak a polcon. A nagyon csípős termékeket Gonoszak tábla alatt kínálják. Mindenkor kóstoltatnak: kiskanálon, fogpiszkálón lehet megízlelni a tégelyekbe töltött ízbombákat. Fontos a személyes kapcsolat. Ha valaki nem azt vesz, amit vár, soha többé nem jön vissza. De aki megszereti, az Győrtől Budapestig keresi őket.

„Éjjel-nappal megyünk”, mondja Judit. Ez is hozzátartozik a 21. századi paprikás sikerhez.