Magyarországon körülbelül 2 millió ember szenved az allergiától. Tavasztól őszig számos allergén növény virágpora okozhat panaszokat, a fő szezon azonban általában augusztus közepétől szeptember közepéig tart, amikor az ürömlevelű parlagfű, latin nevén ambrosia artemisiifolia pollenje nagy koncentrációban található a levegőben. Ma már nehéz elképzelni, de ötven éve még alig volt parlagfű a Kárpát-medencében. A növény a 20. század elején jelent meg Európában, valószínűleg a második világháború után az Amerikából érkező gabonaszállítmányokkal együtt hurcolták be a magját. Európában három nagyobb gócterület ismeretes: Franciaországban a Rhone folyó völgye, Észak-Olaszországban Trieszt és Milánó környéke. A leginkább fertőzött azonban a Kárpát-medence, azon belül is az Alföld.

A jelenlegi tömeges elterjedtsége ellenére nem ma, hanem az 1990-es években, a rendszerváltozást, a téeszek felbomlását követő időszakban volt a legnagyobb a pollenkoncentráció. Akkor lett ugyanis a sorsára hagyva a legnagyobb földterület, ahol a parlagfű gyorsan terjedt az őshonos gyomnövények rovására. A parlagfű nagyon igénytelen a talaj minőségére, jól tűri a homokvidéki szárazságot, nincs természetes ellensége, a szél pedig akár 100 kilométerre is elviszi az allergén virágport. A Magyar Tudomány című folyóirat egy tanulmánya évi 12 milliárd forintra teszi a parlagfű-allergia ellen elfogyasztott gyógyszerek költségét, a lakosság 20-25 százalékának teljes allergiakezelési költségét pedig 30-35 milliárdra. A parlagfű kiemelkedik a többi allergén gyom közül – az összes panasz 41 százalékát okozza. Juhász Miklós, aki a Szegedi Tudományegyetem kutatójaként sokat foglalkozott a parlagfűvel, és nemcsak a magyarországi, hanem vajdasági városokban is megszervezte a pollenkoncentráció figyelését, tanulmányában azt írja: a parlagfű nagyon hosszú ideig, akár négy hónapig is virágzik, nagyon sok pollent és nagyon sok magot termel, és a legtöbb allergiabeteg érzékeny az irritáló hatására. Aki pedig érzékeny lesz a parlagfűre, az előbb-utóbb allergiássá válik a többi allergén gyomra is.

Mit lehetne tenni, hogy ne szenvedjenek milliók a parlagfű okozta panaszoktól, és ne kelljen minden évben tízmilliárdokat költeni a gyógykezelésre? A Csongrád Megyei Kormányhivatal tájékoztatása szerint újabban már évi többszöri légi felderítéssel, a fertőzött területek kiszűrésével, jegyzőkönyv kiállításával és büntetési felszólítással igyekeznek rábírni a földtulajdonosokat a parlagfű irtására.

A tapasztalatok szerint nem a nagy táblás, művelt szántóföldek a legfertőzöttebbek, hanem az elhanyagolt kis parcellák. A kaszálás csak nagyon rövid távú eredményt hoz, a gyom töve kifakad, egy-két héten belül újra virágzik. A tarlókon, parlagon hagyott földeken a tárcsázás jelenthet – nem 100 százalékos – megoldást. Az igazán hatékony szelektív vegyszeres gyomirtás nagyon drága, a totális gyomirtók használata pedig korlátozott.

A napraforgó- és kukoricaföldeken ezért szinte mindig jelen van a parlagfű. Nyár közepétől nem nagyon kaszálják az útszéleket, a termés betakarítása után nem kezelik a gyümölcsösöket, és a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt sok kis parcellán szinte csak parlagfű terem. Sok éven át tartó, koncentrált, kitartó erőfeszítésekkel lehetne csak visszaszorítani a parlagfüvet. Erre nincs reális esély – az allergiától szenvedők továbbra is csak a költséges gyógyszerekben bízhatnak.