Az Európai Bizottság 2011/24/EC direktívája bizonyos korlátok között garantálja az EU-állampolgárok jogát a határon átnyúló egészségügyi ellátásra, illetve annak költségtérítésére. Az uniós tagországok között ennek zökkenőmentesen kellene érvényesülnie, sok helyen azonban ennek a végrehajtásában is akadályok merülnek fel az eltérő tagországi szabályozás miatt. Még több az akadály uniós tagállam és nem uniós ország határán – példa erre a Szerbia és Magyarország közötti helyzet.
Helyi megoldásokkal, két- és háromoldalú megállapodásokkal EU-n belül és kívül is megszüntethetők ezek az akadályok. A Duna-Körös-Maros-Tisza (DKMT) Eurorégió például két uniós tagállam (Magyarország és Románia), valamint egy csatlakozási tárgyalásokat folytató ország (Szerbia) területén működik. Eltérőek az egészségbiztosítási rendszerek, a finanszírozás konkrét formái, de vannak pénzügyi nehézségek (például hosszú előjegyzési listák, várakozási idő) az ellátások elérhetőségében is. A sürgősségi ellátás, illetve a határon átnyúló munkavégzés esetében nagyjából működik a rendszer, ám a teljesebb ellátás egyelőre nem elérhető.
Maga az említett direktíva sem tisztázza egyértelműen, hogy az uniós egységes piac olyan értelemben is egységes-e, hogy az EU polgárai nemcsak a saját országukban, hanem az Unió egész területén jogosultak ellátásra, és nem csak sürgősségi esetekben. Nemcsak az nem világos, hogy a betegek mozoghatnak-e ellátás céljából a tagországok között, hanem az sem, hogy az egészségügyi személyzet átmehet-e másik országba, hogy ott gyógyító munkát végezzen, anélkül, hogy e másik ország intézményeinek alkalmazásában állna.
Utóbbit az is akadályozhatja, hogy vannak eltérések az orvosi protokollban. Nincsenek kidolgozva a költségtérítés részletesebb formái, és az is zavart kelt, hogy az egyes beavatkozásokat eltérő összegért számolják el a különböző országokban. Vitát okozhat a hosszú távú kezelések finanszírozása. Még az olyan egyszerűbb kérdések sem megoldottak, mint az egyik országban felírt támogatott receptek kiváltása a szomszéd országban. A mai kor kihívása, hogy a digitalizáció előnyeit alkalmazzák mind a diagnosztikában, mind a naprakész információk felkínálásában.
Noha rengeteg előnyt hozva az Európai Uniós gazdaság legtöbb területén működik az egységes piac, a közszolgáltatások kölcsönös elérhetőségében sok még a tennivaló. Az AEBR B-solutions néven projektsorozatot kezdeményezett, hogy minél több helyszínen felmérjék a határon átnyúló egészségügyi ellátás előtt álló a jogi és adminisztratív akadályokat. A DKMT Eurorégió területén is több programot hajtottak végre, szakmai tanácskozásokon azonosították az akadályokat, és szakértők tettek javaslatokat azok felszámolására. Ha nincs átfogó, kötelező szabályozás, megoldást hozhat a helyi megegyezés. A munka konkrét eredménye egy megállapodás-tervezet lett, amelyet Magyarország, Románia és Szerbia illetékes minisztériumai kötnének egymással. Románia egészségügyi minisztériuma már kinyilvánította együttműködési szándékát, a magyar és a szerb válasz még nem érkezett meg.
Csókási Eszter, a DKMT Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója hangsúlyozza: a határon átnyúló egészségügyi ellátás kiterjesztése nemcsak az uniós polgárok helyzetét könnyítené meg, azzal, hogy a határon túl, de a saját országukban lévő ellátó helynél lényegesen közelebb lévő intézményben kaphatnának ellátást, hanem nagyobb, ideális területű és népességű térségben is lehetővé tenné az egészségügyi rendszerek specializációját, optimalizációját.
Sőt, a több biztosítós rendszerekben a rugalmasan működő egészségbiztosítóknak versenyelőnyt nyújthatna. Nem is csak az Európai Unió tagországaiban és a külső határai mentén működhetne ez a rendszer, hanem akár a Balkánon, nem uniós tag szomszédos országok között. A B-solutions helyzetfelmérésben szándékaik szerint egy újabb projektben ennek lehetőségeit és akadályait mérnék fel.