2020-ban egy kiránduláson jutott el ide először dr. Szőke Anna, a kishegyesi székhelyű Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnök asszonya. Pecze Rózsa és Korencsi László, akik helytörténészek, idegenvezetők, elfeledett helyek felkutatói, kalauzolták őket. Égig ért a gaz, az obeliszk előtt a kovácsolt vaskerítést szeméttárolónak használták.

„Úgy éreztem, hogy ezt nem hagyhatom így”, mondja dr. Szőke Anna. „Érdeklődni kezdtem, mi kellene a rendbehozatalához. Pénz és nagyon sok hatósági engedély. Korencsi László segített intézni az engedélyeket. A Magyar Nemzeti Tanácson keresztül ismertem meg Latinkity Magdát, aki itt él, a Titeli Magyar Művelődési Központ elnöke, rengeteget segített a munkák megszervezésében. Amikor a feltételeket megteremtettük, pályáztam a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez, ahol 6000 euró támogatást ítéltek meg. Nagyon sok munkával 2022 végére lett készen a felújítás.” Nem akárki alussza örök álmát a titeli domb legmagasabb pontján, a 9 méteres obeliszk alatt. Leiningen Westerburg Ármin egy éves volt, amikor édesapját, a 13 aradi vértanú egyikét, Leiningen Westerburg Károlyt kivégezték. Apa és fia sohasem találkoztak. A fiút katonai pályára adták, elvégezte a Ludovikát, de gyenge egészségi állapota miatt később a Földművelésügyi Minisztériumban kapott állást. Legfontosabb munkája a Duna-Tisza-Bega összefolyásánál a folyószabályozási munkák irányítása volt. Korábban itt a nagy folyók rendszeresen kiöntöttek, elárasztották a vidéket. A kiáradt víz egy része visszamaradt, mocsárvilággá változtatta a Bánát hatalmas területeit. Itt van a közelben Karlóca, ahol a törökökkel békét kötöttek 1699-ben, a győztes zentai csata után. Ez volt a feltétele a folyószabályozásnak, és annak, hogy termelni lehessen a kiváló minőségű földeken. Egészségügyi okból is szükség volt a mocsarak lecsapolására: a hódoltság után érkező telepesek közül sokan megbetegedtek és meghaltak a lápon terjedő betegségekben.

„Ez egységes vízrajzi térség”, mondja Hallgató Imre okleveles építészmérnök és vízügyi szakértő. ”Ha a Duna megárad, visszaduzzasztja a Tiszát és a Begát, de fordítva is így működik. Egyik alapvető lépés a Bezdántól Óbecséig vezető, 1802-ben átadott Ferenc-csatorna megépítése volt. Ez összeköttetést teremt a Duna és a Tisza között. Biztosítani kellett a Dunán a víz lefolyását és a hajózást – ezt szolgálta a Kazán-szoros átvágása 1834-től. Utána következhetett a gátrendszer létrehozása, a vizek korlátok közé szorítása. Ez is óriási munka volt, a legnagyobb részét kézi erővel végezték. Az akkor épített földgátak ma is állnak, és védik a településeket meg a termőföldet.” A ma élőket már emlékeztetni kellett arra, milyen történelmi helyen álljuk körbe az obeliszket. Mikity Ede zentai plébános foglalta össze a hely történetét. Már a rómaiak is erődítményt tartottak fenn, később vár állt itt, a temető a vártemplom köré települt. A vár a kalocsai érsekségé volt, 1526-ban a titeli prépost 200 katonával elment a mohácsi csatába, ahol katonáival együtt életét vesztette. Az üresen hagyott várba a törökök egy hónap múlva hatoltak be. A funkcióját vesztett erődítményt később a bécsi udvar lebontatta. Leiningen Westerburg Ármin 1900-ban, 52 évesen halt meg Bécsben. Az volt a kívánsága, hogy a titeli domb tetején temessék el, ahonnét látni lehet munkája eredményét, a mocsárvilág helyén a dúsan termő szántóföldeket. Holttestét vonaton szállították Titelbe, koporsóját a hálás helybeliek a vállukon, kézről kézre adva vitték föl végső nyughelyére. Azzal, hogy a magyar civilek a titeli szerb önkormányzat hozzájárulásával felújították a sírhelyét, és úgy tervezik, hogy minden évben megkoszorúzzák itt a sírját, emléke is méltó helyre kerül.