Egy 1963-as évjáratú autónak már sorsa van. Nagy József gépészmérnök nemcsak a gyönyörűen megőrzött 311-es Wartburgot hozta el a lakiteleki márkatalálkozóra, hanem örömmel jött vele az egész családja. A járművet a nagypapa unokatestvére vásárolta. Nagy József nem is ismerte Gyula bácsit, csak azt tudja, hogy orvos volt Budatétényben, és egészen a rendszerváltozásig használta kíméletesen a verdát.

Miután megbetegedett, a Wartburg a nagypapához került, de nemigen ültek bele, mert akkoriban nagyon nem volt divatos márka. Mindvégig garázsban tartották azonban, amitől megőrizte szép gyári fényezését. Egyszer rádőlt a garázs, de kisebb festéksérülésekkel megúszta. Az üléseit azonban teljesen fel kellett újítani, mert megették a molyok. Autógépészként Nagy József ugyanazt a szemléletet látja a Wartburgban megvalósulni, amit az egyetemen tanult a tanáraitól: legyen minél egyszerűbb, tartósabb! Ennek az alkatrészeit még szét lehet szedni, meg lehet javítani – nem kell mindent szakműhelybe vinni, drága pénzért cserélni. Szeret a márkatalálkozókra járni. Két dologtól dobban meg a szíve: ha eredeti állapotú autót, vagy ha igényes felújítást lát, amiben benne van a szakértelem és a gazdája szeretete. Lakiteleken most például feltűnt egy régi kedvelt szín: a „strandkorlát-kék”.

Hegyesi Gyula hároméves volt a rendszerváltáskor, amikor leállt a Wartburgok gyártása. Édesapja teherautósofőrként dolgozott, kisfiú korában sokat ült vele a ZIL-ben. A felesége családjában is Wartburgon jártak, az összes családi kirándulás emléke ehhez a márkához kötődik. A mostani Wartburgjukat egy tanyai bácsitól vették, ahol „igáslóként szolgált” az autó. Ők is használják súlyosabb, koszosabb dolgok szállítására. Az autó tetején pedálos kisautó áll – az 1970-80-as években sok gyerek szíve vágya volt egy ilyen. Egykori gazdája nem akarta kidobni, nekik adta, hogy őrizgessék, és vigyék el ilyen helyekre – hadd lássák a mai gyerekek is. Mellette háromkerekű kis bicikli – egy barátjuktól „gurult át hozzájuk”, hasonlóan értékmentő megfontolásból. Körülbelül hetven Wartburg tulajdonosa regisztrált a háromnapos találkozóra. Márta Károly, a Wartburg DDR Facebook-csoport adminja, a találkozó szervezője azt mondja: egyre több a tagjuk, már körülbelül 2500 személy, köztük egyre több fiatal, aki még nem is élt, amikor a Wartburg gyártása megszűnt. Ők a családi emlékeket és nosztalgiát viszik tovább. Eljönnek, felidézik a múltat, versenyeznek – van autótoló és pótkerékcipelő verseny –, szórakoznak, beszélgetnek, jól érzik magukat.

Magyarországon még mintegy 3800 Wartburg van forgalomban, de nem mindet használják. Gyári eredeti alkatrész már kevés van. Néha régi garázsok lomtalanításakor, autósboltok felszámolásakor kerülnek elő készletek. Utángyártott alkatrészt viszont kapni. A legtöbb javítás nagyon egyszerű, de van néhány művelet, ami különleges tapasztalatot és ügyességet kíván. Kevesen tudják úgy szétbontani és összerakni a hátsó féket, hogy ki ne ugorjon a két belső rugó, és el ne törje az ujját az embernek, mondja Hegyi Zsolt egykori autószerelő, budapesti Wartburg-tulajdonos.

Az ő kocsija taxiként is szolgált, jól látszik a hátulján a CB-rádió antennájának helye a mobiltelefon előtti világból. Kérdem tőle, mit jelent számukra a Német Demokratikus Köztársaság egykor használatos zászlaja, amit most sokan kitűznek a Wartburgjukra. Nosztalgiát – feleli. Nekik fiatal korukban az NDK már Nyugatnak számított, ahová azért elmehettek. Az ifjúságot. Hogy innen visszanézve nem is volt az olyan rossz világ.