A minden hónap harmadik vasárnapján megtartott havi vásáron jellemzően inkább idősebb emberek nézelődnek, vásárolnak. A várossá válás 35. évfordulójára rendezett családi napra viszont sok fiatal család érkezett a gyerekeikkel. A sportágválasztó bemutatók keretében utánfutónyi kupát osztottak ki az ügyes gyerekeknek. Gyerekdalokat énekeltek a színpadon a legifjabbak kedvére.

A tűzoltók és az autóik akkor a legérdekesebbek, amikor nincsen tűz, a gyerekek beülhetnek a kormány mögé, megnyomhatják a dudát vagy a szirénát. A mórahalmi tűzoltók még abszolút biztonságos módon igazi tüzet is gyújtottak, hogy a gyerekek elolthassák. Mórahalom 1950-ig tanyaközpont volt, az akkori közigazgatási reform keretében lett önálló község. De akkor még csak egy volt a homokháti tanyavilág felemelését szolgáló belterületek, helyi közigazgatási és oktatási központok közül. Az akkor élő és dolgozó mórahalmiak 1950 és 1989 között is jól sáfárkodtak a lehetőségeikkel: a várossá nyilvánító határozatot a hosszú ideig a települést vezető Murányi György tanácselnök vehette át. 1990 és 1994 között Katona László volt a polgármester, 1994 óta Nógrádi Zoltán irányítja a várost.

A rendszerváltozás, majd az európai uniós csatlakozás tág lehetőségeket nyitott a vidéki települések fejlődése előtt – csak tudni kellett vele élni. Az egykor legfőképpen a mezőgazdaságból élő település nyitott a turizmus és az ipar felé, majd a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő híressé válása után egyre több olyan szolgáltatás honosodott meg, amelyek a fürdőbe érkező vendégek hosszabb időtöltését, nívós szórakozását szolgálták. Ilyen lett az Aranyszöm Rendezvényház, a Futó-Dobó Lovasközpont, az Ezer év parkja, a Kolo Szerb Kulturális Központ. Évszakról évszakra megújuló csodát kínál a nagyszéksósi bivalyrezervátum. Vannak már a városközpontban négycsillagos szállodák, sok család keresi teljes vagy kiegészítő jövedelmét a kereskedelmi szálláshelyek kiadásából. Sokan találnak munkát az egyre inkább fejlődő ipari parkban is. „Nálunk minden is van…” – mosolyog egy fiatal nő, Gyuris Mónika. Büszkék erre, vannak sejtéseik, hogy sokan irigylik is azt az életminőséget, lakóhelyi környezetet, ahová ők eljutottak. A jubileumi családi ünnepen beszélgetve arra jöttünk rá, a helybeliek azzal a legelégedettebbek, hogy az alapvető szolgáltatások kiválóan működnek. Nemcsak Gyuris Mónika említi a bölcsődét, óvodát, iskolát, egészségügyi központot és a járási kormányhivatalt, az úszósportokat és az úszásoktatást befogadó Móradombi uszodát. Kálmán Attila szerint is az a legfontosabb, hogy ezek elérhetők Mórahalmon, nem kell utazni, nem kell túl sokat várakozni. Többen megnevezték a fürdő gyógyászati részlegét is az immár nélkülözhetetlen szolgáltatások között.

Az idősebbek fel tudják idézni, melyik évben aszfaltozták az utcájukat, mikor kaptak állást valamelyik helyi vállalkozásnál, vagy intézménynél. Mikor adták át az elkerülő utat, amely elvezeti a városon kívülre az 55-ös főút veszélyes átmenő forgalmát. Sokan szeretnének ide költözni, vagy csak igénybe venni a mórahalmi szolgáltatásokat. Sok portát osztottak, csokos támogatással sok fiatal tud letelepülni a városban. Kálmán Attila azt mondja, a városiasodásnak lettek jó és rosszabb hatásai. Régen mindenki mindenkit ismert – az jó volt. Most már csak a közeli ismerősök köszönnek egymásnak – ez nem annyira jó. Óriási dolog, hogy van a fürdő, és ilyen híres lett – ez jó. Nem jó, hogy hétvégén óriási a tömeg, és aki hétköznap dolgozik, az nem talál kényelmes helyet a strandon.

– Van-e még valami, ami hiányzik? – kérdezzük Kálmán Attilától.

– Biztosan van – feleli –, de most hirtelenjében nem jut eszembe semmi.