A holland-német-belga hármashatár vidékén működő Meuse-Rhine és a magyar-román-szerb határ menti térségekben dolgozó Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió (DKMT) egészségügyi szakemberei tartottak műhelybeszélgetést augusztus 23-án Szegeden. A Maas és a Rajna mellett már az 1990-es évek eleje óta fejlődik a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés.
Külön nemzetközi szervezet, az euPrevent hangolja össze a gyógyítás és a közegészségügy területére vonatkozó feladatokat. Igazgatója, Brigitte van der Zanden úgy fogalmazott a workshop szünetében tartott sajtótájékoztatón: a határon átnyúló egészségügyi együttműködés nem választás kérdése, hanem szükségszerű dolog. Ha a szomszéd országból hamarabb ér a mentő, ha ott működik, ami itt nem, akkor át kell lépni a határokat. A Meuse-Rhine Eurorégió már a 2007-2013 közötti európai uniós programozási ciklus kezdetétől szolgál példaként, jó gyakorlatok forrásaként a DKMT szakértői számára. Csókási Eszter Anna, a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője emlékeztetett rá: abban az időszakban nagy egészségügyi fejlesztések történtek Csongrád, Temes és Arad megyében, az Európai Unió 15 millió eurós határ menti együttműködési támogatásával. A 2014-2020 közötti időszakban a magyar-román határ két oldalán nyolc megyében 57 millió eurós támogatással fejleszthetik az egészségügyi intézményeket.
Brigitte van der Zanden konkrét példákat hozott a határon átnyúló egészségügyi együttműködés szükséges és hasznos voltáról. Hollandiában Maastricht és a város nagy egyetemi kórháza közel van az országhatárhoz – a belga oldalon élőkhöz a mentő is hamarabb ér Hollandiából, mint a saját országukból. Ezért megteremtették az együttműködést – a sérültek, betegek az otthoni egészségbiztosításukra a szomszéd országban is ellátást kaphatnak.
Hollandiának viszont van egy kolbász formájú kiszögellése Belgium és Németország között. A holland légi mentőknek nem éri meg azért a kis népességért helikoptert működtetni – a német légi mentő szolgálat látja el az ott élő hollandokat is. Szükség esetén vagy a németországi Aachenbe, vagy a hollandiai Maastrichtba viszik őket. Silke Tamm Kanj az EPECS (egy nemzetközi betegjogi szervezet) munkatársa hangsúlyozta: a határon átnyúló egészségügyi együttműködés is a betegekért van. Fontos, hogy megismerjék, mit várhatnak tőle, mihez van joguk, és elmondhassák: mi a tapasztalatuk, mire lenne még szükségük. Nagy eredményként értékelte, hogy elérték: Németországban is bevezetik az emlőszűrést, miután e szolgáltatásért tömegével jártak át a német nők Hollandiába.
Francesco Zambon, a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete regionális szervezetének elnöke tanulni jött Szegedre. Mint mondta, a jó regionális gyakorlatokat szeretnék megismerni és megismertetni, nemcsak az EU tagállamaiban. Globálisan kell gondolkodni, de lokálisan érdemes cselekedni.