Az Európai Határrégiók Szövetsége 1971-ben alakult. A második világháborút negyedszázaddal követően kezdődtek újra a határon átnyúló helyi együttműködések még a nyugat-európai országokban is. Akkorra tudatosult, mekkora kárt okoz, ha nehezen átjárhatóak a határok, ha a földrajzi közelség kihasználását adminisztratív szabályok, nyelvi akadályok, merev szemlélet akadályozza.

Ma mintegy 100 határon átnyúló együttműködés, úgynevezett eurorégió működik az Európai Unióban és a vele szomszédos országokban. Az AEBR-nek tagja a magyar-román-szerb területeket összekapcsoló Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés, fejlesztési irodájának ügyvezető igazgatója, Csókási Eszter Anna 16 éve a szervezet elnökségi tagja. Ennek is szerepe lehetett abban, hogy idén a DKMT két városában, Szegeden és Újvidéken gyűltek össze a határon átnyúló együttműködéssel foglalkozó kutatók, területfejlesztők, politikusok a szervezet éves közgyűlésére. A határtérségek elnéptelenedését azzal lehet megakadályozni, ha az ott tartósan élni szándékozók – köztük kiemelten a jól képzett és fiatal emberek – hosszú távú perspektívát látnak maguk előtt. Jó munkahelyeket, könnyű mobilitási lehetőséget, a kor színvonalán álló szolgáltatásokat – és persze a jó természeti környezetet. A foglalkoztatás a kulcskérdés. Vagyis, hogy egy szakember szükség szerint ne csak a saját országában tudjon munkát vállalni, hanem a szomszédos ország közeli részein is. Mintha nem is volna határ.

Csakhogy ez még Nyugat-Európában sem egyszerű, ahol pedig van Schengen-övezet, a határon átnyúló együttműködésnek rengeteg eredménye, egymástól átvett jó gyakorlata működik. Paul Sars német professzor, aki a Rajna-Whal német-holland eurorégióban zajló, második fokozatához érkezett oktatási kísérletről beszélt az AEBR szegedi konferenciáján, a két szomszédos országra kiterjedő közös oktatásban látja a megoldást. Ahhoz, hogy például egy nővér, egy orvos, vagy akár egy villanyszerelő is egy határtérségben mindkét oldalon tudjon dolgozni, kell nyelvismeret, nem a világnyelv angolé, hanem a szomszéd népé, kellenek kölcsönösen elismert képzettségi bizonyítványok, önéletrajzi panelek. Vagy – ahogy később elhangzott egy pireneusi határtérségi spanyol-francia kórház kapcsán –, például két ország egészségbiztosítója képes legyen közös szabályokban megegyezni a kezelések finanszírozását illetően. Sokszor szemléleti különbség is van két ország szakmai alrendszerei között. Németországban az oktatási szakhatóság adja ki a szakképzési fokozatokról az igazolásokat, Hollandiában a munkáltatók a vállalkozói szervezetek által létrehozott szakmai bizottságok véleményében bíznak. Vannak különbségek kultúrában, attitűdben: a német hozzáállás kicsit merevebb, elméletibb, a holland laza és pragmatikus. A projekt tartalma, hogy iskolák, tanulók és tanárok vegyenek részt közös képzésben. A gyerekek sajátítsák el egymás nyelvét – nem a hivatalosat, hanem a minden nap használtat – valahogy úgy, ahogyan egy utcában a különböző anyanyelvű gyerekek játszanak egymással. Bonyolítja a helyzetet, hogy a térségben már nemcsak holland és német, hanem afrikai vagy szíriai származású gyerekek is élnek.

A prezentációkat követő vitában jól megmutatkozott, mekkora távolság van Európa nyugati és keleti fele között. Egy hozzászóló, aki a román-moldovai határtérségben működő eurorégióban dolgozik, elmondta: náluk például egy ilyen iskolai együttműködésben elvileg könnyű lenne szót érteni a gyerekeknek, hiszen a határ mindkét oldalán románul beszélnek. Csakhogy a moldovai román nyelvet szándékosan távolítják a romániaitól, a nemzetépítés jegyében önálló nyelvvé fejlesztenék, ezért ideológiai okokból sem támogatnának a hatóságok egy ilyen együttműködést.

Konklúzióként az hangzott el a holland Nijmagen-i egyetem professzorának, Martin van der Veldének a megfogalmazásában: a nemzeti kormányok és hatóságaik ellenében nem működhet a határon átnyúló együttműködés. Ösztönzést adhat, hogy az EU 2021-2027-es költségvetési ciklusában most indul a támogatási programozás. A kezdeményezéseknek mindig helyi szintről kell kiindulniuk, fölhasználva és adaptálva a másutt megszületett jó gyakorlatokat. A fókuszban az ifjúságnak, a munkaerőpiaccal konform képzettségnek és a biztos foglalkoztatásnak kell állnia.