Rég láttunk ennyi embert egy helyen összeseregleni, mint május 17-án vasárnap, az újra megtartott mórahalmi vásárban. A bejáratnál rendészek álltak, és csak azt engedték be, aki szabályosan fölhúzott szájmaszkot használt. Így idősebb-fiatalabb bemehetett, amikor akart – de mindenki csak a saját felelősségére.

A márciusi és az április havi vásár elmaradt a járványveszély miatt. Ez különösen az élőállatot árusítókat érintette rosszul. A malacok, borjúk egy része nem kelt el időben, tovább kellett etetni, és az áruk sem emelkedett annyival, mint amennyit nőttek közben.

Az emberek mostanában nem szeretik megmondani a nevüket a médiának, a vásárban azt is sokan megtiltották, hogy fotó készüljön róluk. Egy negyvenes férfi vietnami csüngő hasú malacokat árult. Egyre népszerűbb ez a fajta, keveset eszik, igénytelenebb, mint a hússertés, és amikor levágják, nem kell egyszerre annyi húst és húskészítményt tárolni.

– A mangalicára hasonlít, de omlósabb a szalonnája, és a tepertője is jobb ízű – dicsérte a malacokat a gazdájuk.

– Tartani is jobb őket, mert szépek és szelídek – tette hozzá a szomszéd árus.

Néhány utánfutóval arrébb gyönyörű, nyolchetes malacokat árultak. A nagymama korú eladó elmesélte, hogy a fia több mint 30 anyakocát tart, szinte mind megfialt a tavasszal. Huszonhétezer forintért árulta a malac darabját, de már az első mondatban érzékeltette, hogy komoly vevő eséllyel alkudhat.

– Sokan azt mondják, nem éri meg anyakocát tartani – jegyeztük meg. – Semmi nem éri meg, de valamit muszáj csinálni – felelte. – Huszonhatezer forint a nyugdíjam, ha segítek a fiamnak, akkor ki tudom egészíteni valamennyivel.

A karantén ideje alatt is adtak-vettek élő állatokat, bár erről nem szívesen beszélnek, hiszen idegent elvileg nem lehetett volna a házhoz beengedni, hogy megnézze őket. Egy idősebb férfi szerint élő állatot nem szabad az internet közvetítésével venni, azt látni kell, mielőtt pénzt ad érte az ember. Mások szerint az interneten könnyebben megtalálja egymást a vevő és eladó, mint itt a vásárban, amely járványmentes időben is csak egyszer van egy hónapban. Azt hinné az ember, a nagyáruházak és az internetes kereskedelem kiszorítja a vásárokat – de ez tévedés. Nagyon sokan rendszeres vásárba járók, Kiskundorozsmára, Kistelekre, Ruzsára is járnak. Van, aki konkrét szándékkal indul a sokadalomba – egy általunk megkérdezett család például gyúródeszkát és kakast akart vásárolni.

Alkalmas gyúródeszkát láttak, de drágállották. A kakasra azért van szükség, mert a korábbi kihalt a tyúkok mellől – de nemcsak koronavírus járvány van, hanem madárinfluenza is, szárnyasokat most nem lehetett árulni. Sokan fehérneműt is a vásárban vesznek – a kínálatot szemlélve feltűnt, hogy sokkal több és színesebb bugyit árulnak, mint gatyát, de ennek okára nem leltünk magyarázatot. Arra azonban igen, hogy miért szeretnek az emberek vásárba járni. Mindenfélét lehet venni, olyat is, amire nem gondolt az ember, amikor elindult hazulról. Rengeteg emberrel lehet találkozni és trécselni egyet. Az pedig külön öröm, hogy a vásárban lehet alkudni, mindenki úgy erezheti, hogy jól járt, ha olcsóbban kapott meg valamilyen holmit. Két vásár sem egyforma, a ruzsait a hónap vége felé rendezik, amikor már fogy a pénze a vásárlóknak – ott jellemzően alacsonyabbak az árak, mint Mórahalmon. Annyi ember sereglett össze az újra nyitott mórahalmi vásárban, hogy a védőtávolságot nem is lehetett volna mindenütt betartani. Azt pedig a hangosbeszélő is rendre elmondta, hogy aki a számos lacikonyha valamelyikében eszik vagy iszik – lángost, hurkát-kolbászt, sört, pálinkát, kürtős kalácsot – az arra az időre leveheti a szájmaszkot.