Dél-alföldi és vajdasági borászok mutatták be Kadarka boraikat Szegeden, a Borháló üzletlánc Gutenberg utcai szaküzletében. A Kadarka Szalonon 11 Kadarka rozét, siller és vörös bort lehetett kóstolni. Molnár-Major Márta, az üzlet vezetője a résztvevőket, Csókási Eszter, a DKMT Eurorégió fejlesztési ügynökségének vezetője pedig a magyar-szerb szőlész-borász együttműködést segítő projekt fő törekvéseit mutatta be. Kiemelt helyen szerepel ezek közt a közép- és felsőfokú oktatás, diákok egymás országába tett tapasztalatszerző kirándulása, szakmai oktatási módszerek cseréje. Nem véletlen, hogy a projekt vezető partnere a Sremska Kamenica-i központú EDUCONS magánegyetem, amely a dél-kelet-európai térségben komplex és gyakorlati módon, jelenléti és online oktatás keretében igyekszik kiképezni a piacgazdaság és a jogállam keretei között versenyképesen működni képes menedzser és értelmiségi réteget. A Kadarka Szalonban Mód László kultúratörténész és néprajzkutató tartott előadást a Kadarka közel fél évezredes ismert történetéről, a hozzá kapcsolódó tárgyi és kulturális környezetről. Felidézett számos ismert verset, dalt, a Youtube-on máig megtekinthető 20. századi kabaréjeleneteket, amelyek a Kadarkához kötődnek. Bár kevés tárgyi emlék maradt fenn, az egyik legszebb az az ajándéknak készült kulacs, amelynek oldalára azt írta a készítője: Kadarka, ne taszigálj! A Kadarkát a török hódoltság idején északra menekülő szerbek hozták Magyarországra, ahol később átvették és évszázadokon át termesztették a magyarok és az elnéptelenedett vidékekre betelepített svábok is. Nem véletlenül vált népszerűvé: mind a szőlő, mind a bor kezelése rendkívül egyszerű volt. A fában szegény Alföldön örültek, hogy nem kellett neki támrendszer, a felfelé szűkülő, magas kádra hasonlító káci hordóban pedig egyszerű volt az erjesztése. Préselés, lefejtés, derítés nélkül is jól fogyasztható volt a bor.

Mód László elmesélte, hogy a Csongrádi borvidéken is felállították a szőlőt védelmező Szent Orbán szobrát. Virágot vittek neki, ha jól termett a szőlő, de ha rossz volt a termés, megesett, hogy száraz venyigét kötöttek a szobor hátára, és meggyújtották. Jelképes az a mondás is, hogy „minden tőke előtt meg kell hajolni”, hiszen amikor megnőttek a hajtások, össze kellett kötni azokat. Szüret idején újra lehajoltak minden tőkéhez – bár ha jól gyűlt a fürt az edényben, akkor már szívesebben tették.

A későn érő kadarka legszebb fürtjeit szőlőként fogyasztották el. A gazdaasszony a szüretelők előtt járt, leválogatta a legjobb szőlőfejeket. Azt kapták jutalmul a segítők, akiknek persze az ismerősök visszasegítették a munkájukat. Nevena Djokic és Nemanja Brkljaca, az EDUCONS egyetem képviselői kérdésünkre elmondták: Szerbiában jelenleg csak két termőterületen termelnek Kadarkát. Náluk is folyik szőlész-borász képzés szakmai középiskolában, az egyetemen pedig a műszaki és technológiai karon képeznek szakmérnököket. Népszerű a szak, sok fiatal érdeklődik iránta.

Biztató eredményekről beszélt portálunknak Juhász Krisztián, aki királyhalmi Tonkovics borászatot képviselte. Náluk kizárólag Kadarkát termelnek, négyféle bort készítenek belőle: fehéret, rozét, továbbá két vöröset. Liszt Ferenc nyomán Fantazija és Rapsodija a nevük. Felújították a nagy zeneszerzőnek azt a szokását is, hogy évente küldenek a legjobb borból a pápának.

Kidolgoztak egy technológiát, amellyel meg tudják védeni a szőlőt. Virágzáskor leszedik az összes levelet, ezzel ráveszik a növényt, hogy kisebb fürtöket teremjen. Így nem szükséges fürtszelekciót végezni, kisebbek a szemek, nem érintkeznek, jól éri a fény, és kicsi az esély a szürkerothadásra.

A Tonkovics borászatban a Kadarkát is tudják gazdaságosan termelni. Ha szokatlan technológiájuk széles körben is sikert arat, az visszaemelheti a történelmi fajtát a ráfizetéses presztízsborok közül a piacon is sikeres, nyereséget hozó fajták közé.