2023 őszén indult és négy évig tart Szegeden a Cooling Urban Life elnevezésű, az Európai Unió által is támogatott projekt, amelynek keretében városi hőszigetek hőmérsékletét enyhítik, illetve környezeti nevelést nyújtanak iskolás gyermekeknek, szemléletváltásra buzdítják a felnőtteket. A finanszírozásra több mint egymillió euró áll rendelkezésre, ám ez is csak arra elég, hogy hűsebb szigeteket létesítsenek a hőség tengerében. Árnyékolást építenek ki az Anna-kúti csomópontban, feltörik és növényekkel ültetik be a burkolatot a Kossuth Lajos sugárút belvárosi részén. Árnyékoló beruházást valósítanak meg egy önkormányzati bérházon, napvitorlákat feszítenek ki belvárosi hőszigetek fölé, iskolaudvarokat ültetnek be fákkal és bokrokkal. Mindez segít valamit a forróság enyhítésében, és példát mutat arra, hogy mindenki a maga területén védekezzék a hőség ellen. A környezetvédelmi szakemberek döntő többsége egyetért abban, hogy a globális felmelegedés az emberi tevékenység következtében kialakult túlzott széndioxid-kibocsátás következménye. Különösen veszélyeztetett Közép- és Dél-Európa, ahol a Földközi-tenger felmelegedése miatt hosszú anticiklonok okoznak tartós hőhullámokat. A Duna-Tisza-közét az ENSZ már félsivatagos területként tartja számon, Észak-Bácska gyümölcs- és gabonatermő vidékein is nagy károkat okoz az aszály. Térségünkben 2024-ben már a második olyan periódus tart idén, amikor a napi középhőmérséklet három napnál hosszabban meghaladja a 27 Celsius fokot. Rövid távon csak az alkalmazkodás lehet megoldás, hosszú távon azonban muszáj lenne csökkenteni a kibocsátást. A települési hőterhelés szempontjából nagyon nem mindegy, milyen a városi terek zöldborítása. Sajnos a városrendezési divatok hatására az európai uniós kohéziós támogatások jelentős részét költötték a központi terek felújítására, és tömegével raktak le díszburkolatot, amely a napsugárzás hatására felmelegszik, éjszaka kisugározza az elraktározott hőt, és nem engedi lehűlni a levegőt. Az említett szegedi projektben is az egyik feladat, hogy korábban szilárd burkolattal ellátott területre visszajuttassák az árnyékoló és hűsítő vegetációt. A hőség kéz a kézben jár az aszállyal. Az idei harminc napos csapadékösszeg mindinkább elmarad a sok éves átlagtól. A talaj felső, 50 centis rétege a Homokhátságon és a Kőrös-Maros szögében már kritikusan száraz. A télen felhalmozódott nedvesség a mélyebb rétegekben, döntően csak a fák számára elérhető. Az őszi kalászosokat nem sújtotta nagyon az aszály, napraforgóból és kukoricából viszont csak a veszteség mértéke kérdéses. Aggasztó, hogy a már egy hete tartó második hőhullámnak nem látszik a vége. Valószínű, hogy még legalább egy hétig eltart. Az éghajlat változása – a nyári hőség és a tavaszi fagyok együtt – kockázatossá teszik a gyümölcstermelést a térségben. Csökken a csonthéjasok termőterülete, a málna szinte eltűnt az egész országból. A sekély horgászvizek felforrósodnak, fennáll a tömeges halpusztulás veszélye. A legfrissebb adatok szerint a 21. században több mint 6 milliárd euró kárt okozott a klímaválság a szerbiai gazdaságban. Idén különösen a kukoricatermésért lehet aggódni. Szakértők szóvá teszik, hogy a kormányzatok jobban félnek az árvíz kártételétől, mint az aszályétól. A 2014-es árvíz hatására például jelentős intézkedések születtek az ár- és belvízkárok megelőzésére. Arra viszont nem jut elég figyelem és pénz, hogy a kevés víz legalább annyi kárt okozhat, mint a sok víz.