2021.05.27.

Éltünk, ahogy lehetett…

Régiónk

Vannak a helytörténetnek nagy lánggal égő és hamvadó korszakai. Háborúk, válságok után sok a kényszerű elhallgatás, de aztán a tiltás enyhül, és akkor néhány évtized alatt felszínre tör az addig csak félig ismert múlt. A soknemzetiségű Bácsalmás nagyon megszenvedte a második világháború korszakát – ennek következményei és emlékei utóbb a helytörténet csodás felívelését hozták el. Szénásiné Harton Edit helytörténésszel beszélgettünk.

Article image
2021.05.27.

Fényképésznek készült, de egy korai szembetegség azt a pályát bezárta előtte. Így lett könyvtáros a bácsalmási Vörösmarty Mihály Könyvtárban Szénásiné Harton Edit, a Bácsalmás Baráti Köre Egyesület alapító tagja, egyik legtöbbet publikáló helytörténésze, kapcsolatépítője. 1988 őszén, a Kádár-rendszer bomlása idején alakult a civil szervezet, hogy a település történetét feltárja, ismeretterjesztő jelleggel feldolgozza és kiadja. Harton Edit a sváb felmenőinek történetét egészen a Württemberg tartományból való betelepítésig vissza tudja követni. Bácsalmáson iparosok lettek, édesapja Budapesten tanult a felső ipariskolában, amikor az 1930-as évek világgazdasági válsága miatt a nagyapja, aki asztalos műhelyt vitt, tönkre ment. A fiúnak haza kellett térnie – ő is asztalos lett. Egy magánklinikának dolgozott, amely a később legendássá vált bácsalmási szülőotthont létre hozta, Harton Edit is ott született.

Németek, magyarok, bunyevácok és zsidók éltek együtt a településen – szépen, békében, ameddig a politika, majd a háború egymás ellen nem fordította őket. A második világháború idején a Délvidékre való magyar bevonulást követően Bácsalmásról is vittek el közigazgatási vezetőket, tisztviselőket, akik a magyar fennhatóságot képviselték Vajdaságban. Később őnekik menekülniük kellett.

A két világháborús emlékművön többségben vannak a német és a szláv hangzású nevek a hősi halált halt bácsalmásiak között. Harton Edit édesapját az utolsó mozgósításkor vitték el a frontra, de oda sem ért, mikor szovjet hadifogságba került. 1848-ban térhetett haza – addig azt sem tudták, él-e, hal-e. Időközben Harton Edit anyai nagyszüleit kitelepítették Németországba. Az apai nagyszülőket csak azért nem, mert meghaltak addigra. Az 1930-as években Bácsalmás lakosságának több mint a fele német volt. Ki sem hűlt a hamu a kitelepítettek tűzhelyében, amikor felvidéki magyarokat hoztak a helyükre – nekik Csehszlovákiában kellett elhagyni az otthonukat. A kitelepített németekkel az 1960-as évek elejéig még levelezni sem lehetett. „Éltünk, ahogy lehetett…” - mondta Harton Edit. Később – mivel ők jobb anyagi helyzetbe kerültek – a nyugat-németek már küldhettek csomagot, a hatvanas évektől hazalátogathattak. A bácsalmásiak is kimehettek Németországba – de a disszidálástól félve a magyar hatóságok sosem engedélyezték, hogy teljes családok együtt utazzanak.

Kelet-Németországba is kerültek kitelepítettek. Kevesen tudják, hogy nemcsak a Balaton volt német találkozóhely, hanem Harkány is. Az ottani gyógyfürdő mellett később már lehetett üdülőt építeni, vásárolni – a magyarországi németek a nyugat-németországi németek pénzügyi támogatásával üdülőt szereztek, ahová aztán három helyről jöttek össze a kitelepítéssel szétszakított tágabb családok.

A nyugat-németországi Backnangba kitelepített németek kezdték összerakni emlékeiket a Heimat (Szülőföld) múzeumban. Bácsalmáson is kutattak emléktárgyak után, méltányos összegért megvásárolták, magukkal vitték őket. Ez helyben is érdeklődést keltett – ennek jegyében alakult meg a Bácsalmás Baráti Köre Egyesület, és kezdődött meg a kutatás. Szénásiné Harton Edit számára örökre emlékezetes marad, amikor – már a rendszerváltás után – 1991-ben elkészült a második világháborús emlékmű, az avatásra készülve, éjjel-nappal dolgozva ő állított össze egy rövid szöveget Bácsalmás történetéről. Az emlékmű négy oldalán négy nyelven – magyarul, németül, szerbül és héberül – szerepel a felirat, és a nevek sokasága, akik békés élet helyett elpusztultak a háborúban. Nem messze tőle megrendítő szobor áll: A szülőföldjükről elűzött népek emlékműve. Nem soroljuk föl a sok részletet, a sokféle tanulmányt, különleges megközelítést, ahogyan feldolgozták Bácsalmás történetét. A kiadványok megtalálhatók a könyvtárban, jó részük elérhető az önkormányzat honlapján is. http://www.bacsalmas.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=127&Itemid=27

A mindenkori önkormányzat igyekszik felújítani, új funkcióval ellátni a település történelmi épületeit. A Siskovics-kúria éppen most áll felújítás alatt – a helytörténeti gyűjteménynek ad otthont. A Csauscher-házban gyógyszertár és idegenforgalmi hivatal működik. A Sárga csikó ma is étterem – nemcsak a’la carte kiszolgálás van, hanem közétkeztetés is – Harton Editnek és férjének is onnan hozzák az ebédet. Fájdalmas belegondolni, milyen világ volt itt, és milyen lehetne, ha nem történtek volna a jóvátehetetlen események. De a város mai lakói megtesznek mindent, amit a lehetőségeik megengednek. A helytörténet fényes korszaka is elmúlt. Megörökítették, ami arra érdemes, és Szénásiné Harton Edit némi szomorúsággal mondja: a mostani fiatalok érdeklődése visszaesett a múlt iránt. Mivel a közhasznú civil szervezetek munkáját agyon kell adminisztrálni, s ezt az idősek már nem tudták, fiatalok meg nem akarták vállalni, húsz év után megszűnt a Bácsalmás Baráti Köre Egyesület.