2024.10.11.

Élő laboratóriumok

Régiónk

Az Európai Unió 448 millió lakosa közül 150 millióan laknak közel a nemzeti határokhoz, vagyis az életük számos területén szembesülnek a határok által jelentett korlátokkal. Bár a schengeni övezetben nincs határellenőrzés, azt, hogy valaki a szomszédos országban dolgozzon, képesítést szerezzen, egészségügyi szolgáltatást vegyen igénybe, továbbra is számos akadály nehezíti. Ezek felismeréséről és elhárításuk módjáról számos konferenciát tartanak Európa-szerte. Október 1-jén például Szegeden a DKMT Eurorégió szervezésében a határon átnyúló betegforgalom gátjairól és megoldás lehetőségeiről tanácskoztak szakértők.

Article image
2024.10.11.

Az Európai Unió minden harmadik lakosa olyan térségben lakik, amely közel van országa határához. A határok – az eltérő nemzeti szabályozások révén – számos tekintetben még ma is átléphetetlen vörös vonalat jelentenek a határtérségekben élők számára. Évente 2 százalékkal magasabb lehetne a GDP, és jobb lenne az élet minősége is az érintett területeken, ha úgy ki lehetne használni a sok tekintetben összetartozó, de a határ által mégis elválasztott területeken a kölcsönös előnyöket, mint ahogyan az az országok központi részein történik. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Határrégiók Szövetsége (AEBR) felismerve ennek jelentőségét, igyekszik lebontani a további integráció akadályait a határtérségekben is. 2015-ben fogadta el az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága (DG Regio) a határok átjárhatóságáról szóló jelentést (Cross-border Review), amelyet 2017-ben követett egy cselekvési program: A növekedés és a kohézió fellendítése az Európai Unió határrégióiban (Boosting Growth and Cohesion in European Border Regions). A folyamat része lett 2018-tól az AEBR B-solutions (B-megoldások) elnevezésű programja, amely helyi szereplők megkérdezésével feltárta a tényleges helyzetet az egyes határrégiókban, azonosította a különböző típusú akadályokat, és megoldási javaslatokat is tett. 2021-ben az Európai Bizottság Az EU határrégiói: az integráció élő laboratóriumai címmel fogadott el jelentést. 2023 decemberében pedig a Bizottság javaslatot tett a tagállamoknak arra, hogy a határrégiókban érvényesülő jogi és adminisztratív akadályok lebontásával erősítsék az egységes piacot.

Négy témacsomagban gyűjtötték össze a problémákat és a megoldási javaslatokat. Az intézményi kapcsolatok, a munkaerőpiac, az egészségügyi ellátás és az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) azok a fő területek, ahol a kohézió erősítése érdekében változtatni kellene a jogszabályokon, az adminisztratív gyakorlatokon, de számos – az Európai Unió által is támogatható – beruházás, felújítás is javítana a helyzeten. Talán a határon átnyúló munkaerőpiac esetében változnak legkönnyebben a dolgok. Itt sem csak annyiról van szó, hogy valaki az egyik országban él, de átjár a határ túloldalára dolgozni. Egységesíteni szükséges a szakképzést, megoldani a képzettségek elismerését, összehangolni a munkavédelmi, szakmai érdekvédelmi szabályokat, jól elszámolni a nyugdíj- és egészségbiztosítási befizetéseket. Összefüggnek az egyes témacsoportok is: ahol minden reggel százával kelnek át személyautók az ingázó Néhány példa jól szemlélteti, mennyire sokféle helyi és egyedi probléma fordulhat elő. A cseh és a német határterületen megújuló energiát termelő szövetkezetet alapítottak helybeliek. Napelempark, szélerőmű és kisebb kapacitású vízerőmű adta a mixet, ám rendkívüli nehézségekbe ütközött a termelt energia felhasználásának az elszámolása a két különböző országban. Hasonló problémák merültek fel egy osztrák-olasz régióban, ahol határon átnyúló területen akartak geotermikus energiát fűtésre felhasználni. Másutt a kommunális műanyag hulladékot újrahasznosító üzem van a határ túloldalán, és a meglévő szabályok szerint nem tudják igénybe venni a szolgáltatását. A francia-spanyol határon, a Pireneusokban a hegyi mentők és a tűzoltók határon való átkelése ütközik nehézségekbe, pedig nem ritka az erdőtűz, vagy a hegyi baleset.

Fontos, hogy az Európai Unió nem ír elő ilyen esetekben kötelező szabályozást, hanem csak ajánlja, hogy a helyi szereplők, magánszemélyek, vállalkozások, önkormányzatok, szakmai hatóságok, civil szervezetek együtt keressék meg a megoldást, és abból alkossanak lokális szabályokat. A jogi és az adminisztratív nehézségeken túl két komoly akadály fordul még elő igen gyakran: a helyi szereplők nem értik egymás nyelvét, és nem mindenütt van meg a kölcsönös bizalom.