Sikerült úgy alakítani a magyarországi közlekedési hálózatot, hogy minden út Budapest felé, azon keresztül, vagy a körül vezessen. A fővároson kívüli, pláne az országhatárhoz közelebbi települések vagy nagyon lassan, rossz utakon, vagy nagy kerülővel, a Budapestet elkerülő, zsúfolt és balesetveszélyes M0-s autópálya érintésével közelíthetők meg.

Közvetlenül a rendszerváltás után gazdasági társaságot is szerveztek a Déli Autópálya megépítésére – állami támogatás, politikai akarat híján azonban ebből nem lett semmi. A 2000-es évek közepére viszont a Budapestről kiinduló, sugár irányú autópályák nagy része kiépült – bekapcsolva az európai közlekedési hálózatba a mellettük lévő településeket. Infrastruktúra hiányában nem tudtak azonban megerősödni a vidéki települések egymás közti kapcsolatai, ami sok helyen konzerválta a gazdasági hátrányokat.

Az Európai Unióhoz való csatlakozást és az onnan várható támogatásokat is figyelembe véve 2015-re már készen kellett volna lennie a „körutas” autópálya-hálózatnak. Az M8-as sztráda kisebb körben, Székesfehérvár-Dunaújváros-Kecskemét-Szolnok irányban épült volna, az M9-es pedig Sopron környékéről indulva Zalaegerszeg-Nagykanizsa-Kaposvár-Szekszárd-Szeged-Békéscsaba-Debrecen útvonalon vezette volna a periféria forgalmát. A 2008-ban kezdődött gazdasági válság azonban elsöpörte ezeket a terveket. A külföldi nagyberuházások hosszú ideig a Bécs-Budapest vonalon, illetve a magyar főváros körüli táguló gyűrűkben – például az M0-ás autópálya mellett, Székesfehérváron, Kecskeméten, majd a sugár irányú autópályák menti településeken, például Debrecenben létesültek. A sajtó által a „vidék nagykörútjának” nevezett perifériás autópálya terve akkor került újra előtérbe, amikor a preferált beruházási központokban elfogyott a képzett munkaerő.

A február eleji szekszárdi tanácskozást Horváth István Tolna megyei országgyűlési képviselő hívta össze. A megjelentek a korábbi elképzelés szerinti, de a későbbi tervekben megváltoztatott nyomvonal visszaállítása érdekében fogadtak el nyilatkozatot. Két különböző, de egyaránt fontos érdek áll szemben egymással: az egyik szerint a gyorsforgalmi utaknak érinteniük kell a megyei jogú városokat. A másik szerint a jelenlegi helyzetben fontosabb érdek ennél a néptelenedő, de még valamennyi munkaerővel rendelkező belső perifériák feltárása. Az eredeti terv a perifériák feltárását célozta, Kaposvár-Dombóvár-Szekszárd-Kiskunhalas-Szeged útvonalon. A második verzió a pécsi lobbizás hatására Kaposvárról Pécs és Mohács irányába, egy új mohácsi Duna-híd megépítésével módosult. A mohácsi hídról már döntés is született, ez szinte fölöslegessé tenné a közel 20 éve megépült, de egyelőre a semmibe vezető Szekszárd-Fajsz Duna-hidat, a Dél-Alföld közepét, a kiskunsági településeket pedig messzire elkerülné.

Bányai Gábor, a Dél-Alföldön leginkább Kiskunhalas és térsége országgyűlési képviselője a tanácskozás után videót tett közzé a Facebook-oldalán. https://www.facebook.com/banyaigaborkepviselo/posts/3771324056239146 E szerint a Kaposvár-Dombóvár-Szekszárd-Duna-híd útvonal az 54-es főutat keresztezve Kiskunhalas és Jánoshalma irányába folytatódna, és Kisszállás körül érné el a Baja és Szeged közötti, nemrég felújított 55-ös főutat. Az épülő mohácsi hídtól is vezet majd új út az 55-ös felé- Csátalja-Gara-Bácsborsód-Bácsbokod-Tataháza irányban.

A főbb kérdésekben továbbra sincs döntés, újabb tanulmányokra és egyeztetésekre van szükség.