Romániát és Bulgáriát némi meglepetésre alig három évvel a nagy bővítés után, 2007-ben felvették az Európai Unióba. Magyarországot és nyolc másik 2004-ben csatlakozott országot pedig 2007-ben beengedték már a schengeni zónába is. Románia és Bulgária úgy készült, hogy 2011-től ők is csatlakozhatnak. Készre jelentették a csatlakozás feltételeinek teljesítését, amit az Európai Bizottság el is fogadott, ám több tagország – Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Svédország és Finnország - megtagadta a hozzájárulását. Többen közülük arra hivatkoztak, hogy nagy a belső korrupció e két országban, így nem biztosított az Európai Unió külső határainak védelme: sem a vámszabályok betartása, sem a szervezett bűnözés feltartóztatása, sem az illegális migráció megakadályozása. Az Európai Bizottság pontosította a feltételeket, Románia és Bulgária pedig hozzálátott azok teljesítéséhez. Már igen korán kialakult a vita, hogy állandó követelményekről van-e szó, vagy azok az idő múlásával egyre szigorúbbak lesznek. Arról is sokat találgattak az európai sajtóban, hogy valóban a korrupciótól félnek-e egyes nyugati országok, vagy inkább a konkurenciától: az alacsony munkabérek miatt lényegesen olcsóbb kikötői és teherfuvarozási szolgáltatások keltette versenyhelyzettől. Magyarország úgy készült – egyébként az Európai Unió támogatásával -, hogy hamarosan Románia is része lesz az egységes európai térségnek. 2007 és 2011 között a constancai kikötőben a magyar áruk forgalma több mint kétszeresére nőtt, felmerült, hogy a magyar állam önálló kikötői egységet létesít a Fekete-tenger-parti kikötővárosban. A magyar-román határon pedig helyreállítottak számos olyan utat, amely a határ két oldalán lévő településeket köti össze. A késlekedés miatt azonban a kikötőfejlesztés elmaradt, a vadonatúj aszfaltutakat pedig évtizedre elzárták a sorompók, amelyekre a 2020-as években már a lakat is rározsdásodott. Hollandia és Ausztria akadékoskodott a legtovább. A rotterdami kikötő forgalmát és bevételét csökkenti, ha a hajóforgalom egy része nem hozzájuk érkezik, hanem délebbre kirakodják, és közúton vagy vasúton szállítják tovább a kontinens belsejébe. Az is a 2010-es évek elején történt, hogy a görög gazdaság megroggyant, számos állami vállalatot privatizálni kellett, és a píreuszi kikötőt egy kínai állami hajózási cég vásárolta fel. A Belgrád-Budapest gyorsvasút is ennek az alternatív szállítási útvonalnak a része. Szakértői becslések szerint a román és a bolgár GDP legalább egy-egy százalékkal növekszik a gyorsabb áruszállítás eredményeként. A török áruk is sokkal gyorsabban jutnak el Európa szívébe a bolgár és a román útvonalon. Elképzelhető, hogy az E75-ös nemzetközi főút forgalmának egy része is átmegy a bolgár-román úthálózatra, mivel Röszkénél a magyar-szerb határon, Tabanovcénél, a szerb-észak-macedon határon, és Gevgelijánál, az észak-macedon-görög határon is nagyon nehézkes az átkelés. A határ mentén élő lakosságnak – bár az ottani falvak a hosszú várakozás idején jórészt kiürültek, elöregedtek – ma is jól jön a szabad átjárás, akár munkavégzés, akár csak a bevásárló turizmus érdekében is. Vélhetően növekszik az ingatlanok értéke, román ipari központokból – Aradról, Nagyváradról – megindulhat egy kiköltözési hullám a határ menti magyar falvakba. Nem biztos, hogy a változás utáni helyzet nem tartogat további konfliktusokat. Az egyes országok hatóságai műszaki ellenőrzés, járványvédelem és egyéb indoklással akadályozhatják a teherforgalmat, akár a kereskedelmi verseny korlátozásának szándékával is. Európa-szerte rosszabb a politikai helyzet, mint a 2010-es évek első felében volt. Néhány határon az illegális migráció miatt újra működik a határellenőrzés.

Magyarországról nézve mindazonáltal csak egyetlen szomszéd ország maradt, amely nem tagja az Európai Uniónak, és nem része a Schengeni Övezetnek: Szerbia. Nem tudni, a csatlakozási tárgyalások mikor vezethetnek eredményre. Azt sem, hogy a megnövekedett geopolitikai feszültségek, az ukrajnai háború, a nemzetközi kereskedelmi korlátozások milyen mértékben hátráltatják ezt a folyamatot. De Románia felé tekintve most nagyon jól látni, mennyi előnnyel járna, ha nemcsak Edirnétől Nagylakig (és tovább), hanem Gevgelijától Röszkéig is megállás nélkül haladhatnának az áruk, a szolgáltatások és az európai polgárok.