Több ezer daru pusztult el november és december folyamán a szegedi Fehér-tó sekély medrében, vagy a környező földeken a H5N1 madárinfluenza vírus okozta fertőzésben. Drámai fotók készültek a nagy testű madarak tetemeiről, amelyeket nem is tudtak összegyűjteni a vízből, vagy a nádas, bokros területekről. Ilyenkor a ragadozók szokták eltakarítani a maradványokat. Nem sokkal később egy közelben lévő sándorfalvi baromfitelepen is kitört a madárinfluenza járvány. Január derekára 1,5 millióra emelkedett Magyarországon a fertőzés miatt kiirtott szárnyasok száma. Az Agronapló nevű szakmai portál szerint a terjedés mintázata – az egyes kitörések távol voltak egymástól –, arra utal, hogy a fertőzést vándormadarak közvetítették.
A háziszárnyasok körében a járvány terjedését úgy akadályozzák meg, hogy a gócpontban és körülötte bizonyos távolságban az összes baromfit elpusztítják. A vándormadarak körében ezt nem lehet megcsinálni. Sem védekezni, sem gyógyítani nem lehet – viszont a járvány lefolyása más a szabad természetben, mint a zárt telepeken. A megbetegedések hatására megváltozik az egyedek viselkedése. A fertőzés idején például a darvak sokkal kisebb csoportokban repültek, táplálkoztak. Egy részük nem is betegedett meg, mások túlélték a fertőzést, és nyilván ellenállóvá váltak a vírussal szemben.
Nemcsak a darvakat érintette a madárinfluenza. A korábbi években Nyugat-Európában nagy pusztulás volt a sirályok és a csérek körében. Magyarországra is elért a vírus, de úgy tűnik, megszelídült, mire ideért, mert sokkal kisebb elhullást okozott. Ezek tudományosan nem vizsgált, csak érdeklődők által megfigyelt és értelmezni próbált jelenségek. Az például egyértelmű, hogy a balkáni gerlék, amelyek belterületen és külterületen is állandóan mozognak, terjeszthetnek sokféle fertőzést. Arra volt is már példa, hogy a gerléktől madárhimlőt kaptak a csirkék, tyúkok.
Mi lenne, ha nem irtanák ki az első tünetek láttán a szárnyastelepek állományát? Lehet, hogy ott is túlélné az állomány egyre nagyobb része, és a végén kialakulna a rezisztencia is? Gazdálkodók szerint az egyenletes hőmérsékletű, zsúfolt telepeken sokkal kisebb az esély a fertőzés elkerülésére. Nemcsak az állategészségügyi, hanem a gazdasági viszonyok is a jelenlegi totális irtást támogatják. Az állatállományt érintő járványok forgalmazási tilalmakat vonnak maguk után, ezek azonban egyfajta korlátozó eszközként is funkcionálnak az elvben szabad piacokon.
Ezek ugyan aggasztó folyamatok, de látszanak, lehet számolni velük. Veszélyesebbnek tűnik az, mondja Krnács György, ami nem látszik, de zajlik. A kis testű madarak elhullását nem is látjuk, csak azt, hogy amely fajok korábban gyakoriak voltak, egyszerűen eltűnnek. Alig látni például már téli magevőket: kenderikét, csicsörkét, zöldikét, meggyvágót, erdei és téli pintyet. Sőt, a mezei verebek száma is lecsökkent. Régen a téli etetésnél alig tudták megoldani a madárbarátok, hogy a verebek el ne egyék a magot a cinkék és a többi kismadár elől. Ma verebek is alig vannak.
A vészes fogyatkozásnak vélhetően a rovarvilág eltűnése az oka. Annak pedig a globális felmelegedés. Alig érzékelhető, ha ezek az apró, alacsonyabb rendű szervezetek kifogynak a természetből. Ha nincs rovar, amit megegyen, eltűnik a madár is. Ez ellen pedig aligha alakulhat ki rezisztencia.
