Mondhatnánk, hogy a mélykúti Báics Ernő vadvirágkertész, de ő maga sem adna igazat nekünk. Mert a pipacs, a búzavirág, a szarkaláb kétségtelenül virág, és Báics Ernő termeli ezeknek a magját. De nem virág például a tövises iglice, ami a legelőkön terem, és olyan szúrós, hogy a birka sem bírja megenni. Ennek a gyökeréből vonnak ki egy vizelethajtó anyagot. Ezért keresik némely kereskedők – ha keresik. Keresték, de mire összegyűlt belőle néhány zsákkal, már nem kellett senkinek. Most gondolkozik, hogy kidobja-e, vagy várjon még vevőre.

– Olyan a munkánk, mint a vakrepülés – mondja a 76 éves botanikus, kertész, agronómus Mélykút-Öregmajorban, az öt összevásárolt tanyából álló telephelyén. Leültet maga mellé az orvosi zsálya magjával teli zsákokra, és nézzük, hogyan hull a kombájn csövéből a leterített fóliára a muskotályos zsálya magja. Az orvosi zsályáról még tudunk valamit – felfázásos tüneteket gyógyítanak a keserű teájával. A muskotályos zsályát valamikor arra használták, hogy följavítsák vele a rossz csigér borokat. Hogy ma mire használják, azt maga Báics Ernő sem tudja.

– Van itt két tonna zsálya – folytatja. – Fogalmam sincs, kinek fogom eladni. Mindig kérdezik tőlem: hová szerződtél? Nem szerződünk mi sehová. Ezek itt nem tervezhető dolgok. Nem tudni, miből mennyi terem, sőt az sem, hogy terem-e egyáltalán. Eladni azt lehet, ami van. Ami lesz, vagy csak lehet, azt felejtsük el!

Báics Ernő agronómus volt a téeszben, aztán a vetőmag-termeltető vállalatnál dolgozott. A rendszerváltás után tönkre ment a cég, akkor kezdett el vadvirágmagok termesztésével foglalkozni. Kiderült, hogy a fejlett Nyugat-Európában már kiirtották a vadvirágokat, aztán észbe kaptak, és megpróbálnák valamennyire visszavadítani a természetet. Például pipacs- meg búzavirágmagot szórnak az autópálya rézsűjébe. Ezek magját gyűjteni Magyarországon sem érte meg – természetazonos módon termelni azonban igen.

A vetőmagos vállalatnál mindig olyan termékeket bíztak rá, amelyekhez senki nem értett. Ő sem, de ő gyorsan megtanult mindent. Gondolta, ha nem csak búzát meg kukoricát tud termelni, mint mások, akkor majd több lesz a bevétele az átlagnál. Ez nem jött be: sokkal több munkával, hozzáértéssel, kreativitással alig keres többet, mintha gabonát vetne. A kereskedők úgy szeretnék, hogy mindenen csak nekik legyen hasznuk.

Közel 200 hektár földön termel különleges növényeket – ezek több mint 50 különálló parcellában vannak. Egy része a szerb határ közelében található. Máig áll egy elhagyott katonai bunker a földje mellett – beszórta a környékét virágmaggal, hogy jobban nézzen ki.

Állandó munkát ad 4-5 embernek, rendszereset többnek is. A családi céget fokozatosan átveszi a fia, aki Szegedről jár át naponta. Ő már profin használja az internetet – a papa mérgesen mondja, hiába hirdették meg a Szedd magad mozgalmat a mélykúti levendulaföldjükre a világhálón, csak egyetlen érdeklődő érkezett.

Bezzeg Tihanyban meg Pannonhalmán alig fértek egymástól a sznobok autói a levendulaföld mellett. Ott a tudatlan emberek süteményt meg szörpöt is csinálnak a levendulából, holott tudni lehet, hogy az nem élelmiszer, abból szappant kell készíteni.

Már a levendulavirágzás is múlóban, viszont most borulnak virágba a dísznapraforgók. Báics Ernő ezt is a magjáért termeli tonnaszám. Neki így is csak az marad, amit a madarak meghagynak. Látta a bécsi virágpiacon, hogy három szem magot tesznek belőle az osztrákok egy tasakba, és egy euróért árulják.

Báics Ernő sokat olvas. Jár felette az idő, de Jókait idézi, aki, mikor azt kívánták, éljen száz évig, visszaszólt: ti csak ne szabjatok korlátot a Jóistennek! Meg Paracelsust is emlegeti, aki szerint a csillagok az ég virágai. A vadvirágkertész szerint viszont a virágok a Föld csillagai.