Bolvári Ferdinánd rövidáru-kereskedő húsz éve költözött Kalocsára, és nyitotta meg üzletét a város központjához nagyon közel, a Vajas partján. A folyót akkoriban csak a horgászok használták, ember nagyságú gaz nőtt a partján, közte illegális szemétlerakók szaporodtak.

A fiatalember kenut eresztett a vízre, de nem volt nagy élvezet a gaz között csónakázni. Csodálkozott, hogy itt ez a szép folyó, de a város hátat fordít neki. Kereste a városi illetékeseket, hogy mi ennek az oka, de kiderült, hogy ők nem illetékesek, mert a folyó meg a partja a vízügyi igazgatósághoz tartozik.

Hiába ment Bolvári Ferdinánd a vízügyesekhez is, azt mondták, nincs rá kapacitásuk, hogy tisztán tartsák. Végül a katolikus iskolában, ahová a gyermekei jártak, megszólított néhány másik szülőt, hogy szombat délután a Kubikus parkban rendezne „társadalmi munkát”. Mindenki hozzon kaszát, gereblyét, pár doboz sört és egy darab szalonnát!

Meglepően sokan eljöttek. Munka után tüzet raktak a Kubikus szobor lábánál, barátkoztak, szalonnát sütöttek. Egyre többen lettek. Egyre szebb lett a folyónak ez a központi szakasza – végül a város is beszállt. Ma már Kalocsa legnagyobb játszótere áll a megtisztított parkban. Éveken át magánszorgalomból és magánzsebből takarították a Vajas-partot, de a város különböző pályázataiban gyakran hivatkozott rájuk. Két és fél éve merült fel, hogy hivatalos szervezeti formát kellene adni a közösségnek, hogy a saját jogukon pályázhassanak legalább új gereblyékre és fűnyírókra. Akkor született a Gerilla Kertész elnevezés. Ez lett az egyesület neve, amely a vízisportot és a környezet védelmét is szívügyének tekinti.

A Gerilla Kertészek mozgalma a közösségépítés sikere. Nem szokás manapság ingyen dolgozni, saját időt, pénzt, ötleteket áldozni azért, aminek pénzben mérhető, közvetlen haszna nincsen. A csapat mégis egyre bővül, a korábbi tagok példáján újak lelkesednek fel. A Kalocsára érkező vendégeket ingyen kenuztatják, vízi színpadot építettek egy katamaránra, amelynek két törzse egy kimustrált MIG 21-es vadászrepülő üzemanyagtankjából készült. Mozgássérülteket is hajóztatnak rajta – a kerekes székeket rögzíteni lehet a platóján. Állandó szereplői a város ünnepeinek: idén augusztus 20-án is fáklyás felvonulást rendeztek; korábban a vízen eljátszották az István a király rockopera főbb jeleneteit. Nem csoda, ha ők is kulcsszerepet kaptak abban az Interreg – IPA Magyarország – Szerbia határon átnyúló együttműködési program által támogatott projektben, amelynek keretében Kalocsa és Kúla önkormányzata a régió közös kulturális örökségét a gazdaságfejlesztés szolgálatába igyekszik állítani. (Old habits in a new guise – Régi szokások új köntösben - Stare navike u novoj odeći) Komoly lehetőségek vannak például az idegenforgalom fejlesztésében.

A projekt keretében szeptember 2-án indul a kalocsai csoport – többségében a Gerilla Kertészek –, Kúlára kenukon, a Vajasról indulva, majd a Dunán és a Ferenc-csatornán (DTD – Duna–Tisza-Duna csatorna) evezve. A „kapcsolati hálók” biztosan szélesednek, hiszen Kúlán is szeretnék hasznosítani a városon keresztül folyó DTD csatornát. Gyakori vád, hogy a testvérvárosi kapcsolatokban csak kevesen vesznek részt. Itt most egyszerű városi polgárok népes csapata indul egy nagy kalandra: kétszer ötven kilométer a Dunán, alvás sátorban, iskolai tornateremben, ismerkedés hasonló helyzetű emberekkel egy másik országban… Olyan élmény lesz, amelyre egész életükben emlékezni fognak, mondja Bolvári Ferdinánd. És szinte biztosra vehető már most, hogy új barátságok szövődnek, amelyek a projekt zárása után is fenntartják a kapcsolatokat.