A medence maradványait még felfedezhetjük a gyár romjai között, amelyben egykor több mint kétezren dolgoztak. A medencét, a sportközpontot, a tekepályát, a mozit és az óvodát mind a munkások részére hozták létre. Ez volt a szocialista szellemiség csúcsa, azonban az idő előrehaladtával megmutatkozott, nem a megfelelő helyen.

A medence építését a Zorka dolgozói finanszírozták, a nagyszabású megnyitóra pedig 46 évvel ezelőtt került sor. Részt vett rajta Tihomir Vlašković, az akkori CK SK Srbija igazgatója, és ott volt Olajos Nagy Miklós is, akit abban az évben választottak meg a legjobb fiatal magánvállalkozónak.

— A medence nem csak a dolgozóké volt, minden, a környéken élő lakos használhatta, elmehettek és pihenhettek, szórakozhattak. Nagyon szépen nézett ki, volt egy külön bejárat a lakosok részére, szendvicseket és üdítőt vásárolhattak, egész nap ott voltak az emberek, különösképpen hétvégéken, amikor akár 1.000-2.000 fürdőző is volt. Sok család jött, a gyermekek számára játszóteret is építettek, volt egy nagy felnőtt medence, és egy külön gyermek medence is. Egy kis híd kötötte össze őket, a budapesti Lánchíd másolata volt, melyet a munkásaink készítettek. Valóban nagyon szép volt, nagyon jól éreztük magunkat—meséli Miklós.

Ma senki meg nem mondaná, hogy egykor egy olyan, gyönyörű medence állt ott, amilyennek interjúalanyunk leírja. A hajdani „Zorka” vegyipari üzem romjai között járva, melyeket már a természet ural, eljutunk a medencéhez, amely alig látszik a fűtől. Csak a medence alja maradt meg, egy részén még kivehető a kék szín, a víz azonban zöld, talán a Palicsi tónál is zöldebb. Miklós elmondja, hogy halak is vannak benne, melyeket horgászok, többnyire a „Zorka” egykori dolgozói próbálnak kifogni, az általuk jól ismert helyen.

— Szomorú. Olyan sok mindent tettek a helyért. Képzelje el, az 1904-ben alapított gyárat, amely a két világháborút és a jugoszláv polgárháborút is túlélte, 102 éves fennállását követően eladták, és tönkretették. Ez mindenki számára nagyon szomorú. A családom azt mondja, amikor elhaladok a „Zorka” mellett, fordítsam el a fejem. Valahogy azonban mindig ide tekintek. Sajnálom, hogy így történt. Úgy gondolom, a gyárat meg lehetett volna menteni, és ma akár 300-an is dolgozhatnának itt, ami pedig a medencéket illeti, azokra is vigyázhattak volna, főleg ha figyelembe vesszük, mi a helyzet manapság a Palicsi-tóval—mondja szomorúan interjúalanyunk.

A valóságban azonban megmutatkozott, a medence nem pont olyan volt, amilyennek a dolgozók elképzelték. Valójában kiderült, a projektum túlzó, és elhibázott volt. Ma elképzhelhetetlen, hogy valaki egy növényvédőszert és trágyát előállító gyár udvarában építsen rekreációs központot. Azonban nem a posztapokaliptikus környezet a legrosszabb az egészben, hanem az, hogy egészségügyi felügyelőségnek már egy évvel a nyitást követően vizsgálatot kellett indítania, magyarázza Dejan Mrkić, a Szabadkai Történelmi Levéltár dolgozója.

— A medence mérete egy focipálya méretének felelt meg, és, hogy pont emiatt volt-e nehéz karbantartani, vagy a csatornák közelsége, esetleg az egészségtelen anyagok jelentették a gondot, nem tudjuk. A medence csak egy nyár erejéig működött. Amikor bezárt, a fertőző osztály vezetője az egészségügyi felügyelőség és az Egészségügyi Intézet megbeszélését kezdeményezte, mivel észrevette, megnőtt a fertőző betegségek száma, elsősorban a gyermekek körében, és javasolta, derítsék ki, hol van a csomópont. Megtudták, a csomópontok a „Zorka” medencéjében és a Tresetište tóban vannak. El kell mondani, hogy a többi, akkoriban működő fürdőhely sem volt a legmegfelelőbb, ennek oka pedig a környezet volt, valamint az, hogy a fürdőzők 50 éve nem figyeltek oda a higiéniára akkora mértékben, mint manapság. A medencét bezáratták. A következő évek során is jártak oda fürödni, a medence azonban már nem működött nyilvános fürdőhelyként.

Interjúalanyunk elmondja, hogy a „Zorkát” 2006-ban még egyszer, utoljára megpróbálták feléleszteni, a gyár azonban abban az évben örökre bazáta csarnokait. A medencét egy magánvállalkozó bérelte ki, de soha nem tett eleget a tisztasági elvásároknak, így senki nem akart ott fürödni. A „munkások medencéje” az év nyarán végleg bezárt.

Fènykèpek: Szabadkai Törtènelmi Levèltàr