Lengyel András szemléletét a Szegedi Tanárképző Főiskola Nagy István vezette történelem tanszékén eltöltött évek meghatározó módon formálták. Noha kezdettől nem elsősorban a történelem, hanem az irodalom- és a művelődéstörténet érdekelte, a tanszék szabad szelleme, a nyílt, megtermékenyítő viták, a csak kevesek számára elérhető fontos alkotásokhoz való hozzáférés neves történészek sorát bocsátotta onnan a pályára.
Lengyelt az irodalom és a kultúra története érdekelte. Szegeden élt, Szeged kulturális örökségéhez fért könnyen hozzá – de folyamatosan jelen volt a város mindenkori szellemi életében. Juhász Gyula, József Attila, Tömörkény István, Móra Ferenc, vagy a későbbi alkotók közül Baka István életművével, annak összefüggésrendszerével foglalkozott különösen sokat. De kapcsolatot tartott a fővárosi „mainstream” szellemi élet vezető alkotóival, illetve a vajdasági magyar szellemi műhelyekkel, köztük az Új Symposion folyóirattal és körével is.
A szerzőket és műveket együtt mutatta be és értékelte szociológiai kapcsolatrendszerükkel, felrajzolta a helyi, országos és nemzetközi környezet irányait, bonyolult kölcsönhatásrendszerét. Méltatói szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy rengeteget olvasott, tömérdek tényt és adatot rögzített az agyában – ezeket szintetizálva jutott eredeti, fontos következtetésekre.
Losoncz Alpár filozófus, a vajdasági magyar szellemi élet egyik vezető alakja „A marginalitás méltósága” című, Lengyel egyik kötetét értékelő esszéjében azt fejtegeti, hogy a szerző az outsiderekkel, a fősodortól távol lévőkkel foglalkozik. Olyan társadalmakban, ahol a mainstream kultúra nem integrálja a tőle eltérő fontos törekvéseket, hanem kiszorítja, elnyomja őket, ott a kívül rekedtek sok esetben alternatívát, ellenkultúrát hoznak létre.
Az ellenkultúra alapjain mindig megjelenik a törekvés egy ellenhatalom létrehozására. A fősodratú kultúra kiválaszt, felnagyít a saját értékrendjébe illeszkedő részleteket a múltból, másokat elhallgat, letagad. Lengyel és a hozzá hasonló kívülállók aprólékos kutatásai arra adnak lehetőséget, hogy a hatalmi célokat szolgáló emlékezetpolitikával szemben feltárják a teljes valóságot, megteremtve ezzel másfajta értelmezési keretek lehetőségét.
A magyar szellemi élet kiemelkedő személyiségei kerültek kapcsolatba Lengyel András munkásságával. Többek között Litván György történész, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Ilia Mihály irodalomtörténész, szerkesztő, irodalmár nemzedékek legendás oktatója, Füzi László, a kecskeméti Forrás irodalmi folyóirat főszerkesztője méltatja – korábban megjelent, most csak összegyűjtött – tanulmányokban Lengyel életművét. A vajdasági közegből a már említett Losoncz Alpár és Dési Ábel költő, esszéíró gondolatai szerepelnek a könyvben.
Kiss Ernő nyugalmazott népművelő állította össze a könyvet – a beteg, de még így is dolgozó, a Minerva baglya terjedelmes tanulmánykötet szerkesztését éppen befejezett Lengyel Andrással együtt. Marjanucz László történésszel együtt a Somogyi Könyvtár közösségi terében ők mutatták be a könyvet, amelynek hátlapján szerepel a címét –" Más gyertyát gyújtva…" magyarázó metafora. Ahogyan Kiss Ernő szóban is elismételte: a gyertya kis körben világít, de saját fénye van. A fények, fényszennyezések mai zűrzavarában pontos és reális képet ad arról, amit a maga szűk körében bevilágít, láthatóvá tesz.
