Amelyik családban gyerek van, ott már szinte kötelező a tökfaragás. Valamire való kultúrház családi tökfaragást rendez október végén. Falvak, városrészek „kapuját” dekorálják a narancssárga dísztökből készölt installációk. Divat a családi házak ablakát, erkélyét, udvarát tökből faragott szelleműzővel felszerelni, minden sötétedéskor új gyertyát gyújtani az előző éjjel leégett helyére. Szegeden pár éve divat már a tökfaragás, de még nem találkoztunk annak amerikai formájával, amikor gyerekek járnak házról házra, pénzt vagy csokit követelve, azzal fenyegetve, hogy ha nem kapnak, rosszalkodni fognak. Számos helyen rendeznek Halloween-bulit a városban. A Vadasparkban nyomozós játékkal egybekötve gyerekeknek, a többit a fiataloknak: a Sing Sing diszkóban, a Nova áruházban, a Number One klubban.

A Halloween kelta eredetű ünnep, amelyet ír kivándorlók vittek magukkal az Egyesült Államokba. Egy nappal előzi meg Mindenszentek napját, kettővel Halottak napját. Mindenszentek az összes üdvözültek ünnepe, vallásos tartalmával nem nagyon fér össze a diszkózás. Halottak napján azokra az eltávozottakra emlékeznek a vallásos emberek, akik nem kerültek haláluk után azonnal a mennyországba, hanem még tisztulniuk kell a purgatóriumban. Amennyire a leírásokból kiderül, az elkárhozottakról nem emlékezik meg senki, pedig azok is halottak. Persze, nem is tudhatjuk, hogy meghalt szeretteink közül jutott-e ilyen sorsra valaki – de ha igen, azon nincs mit ünnepelni, és segíteni sem lehet már rajtuk sem imádsággal, sem vígassággal. Egyre több azonban a keresztény vallását nem gyakorló ember, sokan nem is tudják, mi a különbség Mindenszentek és Halottak napja között, csak azt, hogy ilyenkor a halottakra emlékezünk. Lazán elfogadják, hogy ez az ünnepkör nálunk is kibővüljön a vicces és menő amerikai Halloweennel.

Valóban van valami közös a töklámpásos pogány szelleműzésben és a halottak napi sírcsinosításban, gyertya- és mécsesgyújtásban. Úgy tűnik, semelyik hitvilágban nem nagyon szeretik az élők, ha a holtak visszajárnak. A druida papok az ijesztő figurákkal régi otthonuktól elriasztani, a keresztény hívők a mécsessel és a virágdíszítéssel a sírjukba visszacsalogatni igyekeznek a bolygó lelkeket. A tök körül is keverednek a dolgok. A kelták nem is tökkel riogatták a szellemeket, hanem répával – de persze az üreges, emberi fejre hasonlító tök jóval alkalmasabb erre a célra. Tököt felénk is termelnek régóta – de másmilyet. A Temerini Tökfesztiválon, vagy a kikindai, kiskundorozsmai hasonló rendezvényen a sütőtököt ünneplik – a kalóriadús, édes növényi táplálékot, amelyet a régi Szegeden dinkai töknek hívtak. Ezt a szürke héjú fajtát jó sütni, vagy kukoricaliszttel keverve görhét készíteni belőle, ahogyan a Temerini Tökfesztiválon tették. A Halloween-tök viszont gyönyörű, meleg narancsszínű, de mire ezt a színt eléri, kemény és ehetetlenül keserű lesz, egyes változatai akár mérgezőek is lehetnek. Van, aki hadakozik a kultúránkban korábban nem ismert ünnepek „bevándorlása” ellen. A kereskedelem az üzleti lehetőséget látja bennük, a fogyasztásra szocializált polgár az újabb esélyt, hogy jól érezze magát. Valaki azt javasolta, hagyjuk a Halloweent az angolszászokra, és mi, közép-európaiak ünnepeljük inkább Szent Márton napját (november 11.) Keresztény szentről szól, libahúst lehet enni, újbort inni. A kereskedelmen ez sem múlik – egyre több étterem hirdeti a Márton-napi libalakomát.