Divatot, vagy inkább hagyományt teremtett a Kőrösy József Közgazdasági Technikum most 11. a osztálya, amikor két évvel ezelőtt először díszítették fel kedvenc verseikkel az iskolájukat. Gyönyörű környezetben gyönyörű épület a Kőrösy Szeged szívében, a Tisza partján. Kovácsoltvas kerítésére nylon tartóba bújtatva aggatták ki az általuk legjobban szeretett verseket a diákok. Aki arra ment, megállt, beleolvasott. A szép, tiszta kézírás mintha a verset választó fiatalok személyiségét is hozzá adta volna a költői szövegekhez. Tavaly már megjelentek a versek a Somogyi Könyvtár főbejáratánál, a Dóm téren is. Hagyomány lett a Szegedi Tudományegyetem Tavaszi Kulturális Fesztiválján a Vers délben rendezvény – 12 óra 10 perckor egy-egy ismert ember szavalta el kedvenc költeményét a Rektori Hivatal bejáratánál, Szent-Györgyi Albert szobra mellett. Idén például Fendler Judit, az egyetem kancellár asszonya szavalt egy szívszorító Radnóti-verset. A Tömörkény István Gimnázium előtt, a járda korlátjánál is megjelentek a versdekorációk. Ha végigsétált az ember a Tisza-parton, és visszaért a Kőrösyhez, ott már a járókelőket is bevonták az ünneplésbe a diákok. „Költészet sétánnyá változtattuk a Stefániát” – mondta Temesváriné Lasancz Gabriella, az ötletgazda 11. A osztályfőnöke. „Gyereket sétáltató fiatal anyukák, idősebbek, sokan megálltak, mert a mi diákjaink másfél órán át tartó versmaratont rendeztek itt kint, a Tisza-parti sétányon. Egymást váltva szavaltak. Sőt, a velünk partnerségben lévő általános iskolákból is hívtunk gyerekeket, és ők is előadták a kedvenc költeményüket. Nagyon tetszett, hogy egyáltalán nem voltak elfogódottak, bátran kiállva szavaltak egészen pici diákok.” „A 20. századi költészet ma is nagyon közel áll a gyerekekhez” – vette át a szót Farkasné Székely Angéla, a középiskola igazgatója, magyar nyelv- és irodalomtanár. „Iskolánknak nagyon fontos, hogy a közgazdasági szakmai képzés mellett az általános műveltséget is fejlesszük. Az, hogy idén már nemcsak kifüggesztettük a verseket, hanem a szavaló diákok személyében mondhatni, testet is öltöttek, ennek örvendetes beteljesülése.”

József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Juhász Gyula költeményei mellett a 21. századiak, például Varró Dániel. és Szabó T. Anna versei is népszerűek. Az igazgatónő szerint annak ellenére, hogy ma rengeteg a számítógépes játék, a kép, virtuális világok sokasága köti le a figyelmet, megmaradt az ereje a művészi szónak is.

„Kiváló logika szükséges a matematikához, de a művek belső mondanivalója megértéséhez is” – folytatta Farkasné Székely Angéla. „Aki jó matekból, nagyon gyakran ugyanolyan jó verselemzésből is. Nagyon sok tanítványunknak van alkotói vénája, a Kőrösy Kávéház nevű művészeti tehetségkutató délutánunkon rendszeresen sok diákunk lép föl, a művészetnek szinte mindegyik ágát művelik. A ballagási ünnepségeinken pedig komplex színdarabot szoktunk előadni.”

Az orosz-ukrán háború idén komor árnyalatot festett a versünnep színei közé. Különösen sok volt a háborút elutasító, békevágyról szóló vers. Sok helyen elhangzott Radnóti Miklós Himnusz a békéről című költeménye is. Fiatalok ajkáról szóltak a szíven ütő sorok:

„Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló száju boldogokról; de jaj, tudunk-e énekelni még?”