Dr. Magyarossy József ügyvédnek többféle hobbija van, például zenész, jótékonysági esteket adnak kollégáival, étkészleteket gyűjt. Különös installációit láttuk az Öttömösi Spárgafesztivál egyik helyszínén. Kedvenc költői, írói, énekesei emléke köré állítottak össze egy terített asztalt, amely tárgyaival, dallamaival felidézi az illető egyéniségét. Többüknek személyes vagy családi kapcsolódása is volt Magyarossy Józseffel.

Arany Jánosnak hívják a 19. század hangjának is tartott nagy magyar költőt, és szintén Arany János Magyarossy barátja, a bárzongorista, akivel együtt zenélnek heti rendszerességgel. A bárzongorista dédapja és Arany János költő unokatestvérek voltak, a zenész családjában azóta is minden elsőszülött fiút Jánosnak keresztelnek. Hogyan formálja az ember életútját a tehetség és a szerencse, hogyan szerez kapcsolatokat, hogyan jut magasra, és milyen veszélyeket, tudatmódosító szerektől való függést, a siker és a pénz előidézte nagyképűséget hív ez elő sokakból? Edith Piaf mélyen kezdte, magasra jutott, egy korszak meghatározó kulturális szereplője lett, szerénysége mégsem változott. „Férfifaló” volt, de micsoda férfiakat emelt ki az ismeretlenségből: Charles Aznavour, Gilbert Becaud, Yves Montand - mind az ő felfedezettje volt.

Törőcsik Mari szintén mélyről jött, elképesztően hosszú, értékes, sikeres pályát futott be, nem szédítette meg a siker, utolsó filmjében ugyanolyan zseniális és szerény volt, mint a Körhinta című filmben, amellyel berobbant a pályára.

Marlene Dietrich a nem megvehető, a sorba be nem álló művész, aki hazája, Németország eltorzuló viszonyai elől önként Amerikába távozott, később koncertjeivel lelkesítette az Európában harcoló amerikai katonákat. Nagy művész, aki szereti hazáját – az igazit, a Hitler és a nácik nélküli Németországot. Nemcsak öttömösi származása miatt kapott asztalt Magyar László híres Afrika-kutató, hanem mert élete beleillik a kiállítók gondolatmenetébe. Nelson Mandelát, Dél-Afrika első fekete elnökét idézi Magyarossy József: az ember képes a gyűlöletet megtanulni, és aki megtanulta a gyűlöletet, az nagyon nehezen képes megtanulni a szeretetet. Marlene Dietrich sorsára és személyére rezonál a második világháború végén zsidó munkaszolgálatosként megölt Radnóti Miklós asztala. Radnóti már az 1930-as években, a növekvő és személyét is érintő antiszemitizmust látva sejtette és versekben is megfogalmazta, mi lesz a sorsa. Úgy kezdődött, hogy kipécéztek valamilyen közösséget, amelyet erre hajlamos emberek elkezdtek spontán üldözni, és az állam nem védte meg, sőt, politikai haszon érdekében támogatta a kiközösítésüket.

Sokan mondták a második világháború utáni békés évtizedekben, hogy soha többé nem juthatunk idáig. De most is keresünk ellenséget, van verbális erőszak, és újra van a közelünkben kegyetlen, véres háború. A különös kiállításon a legismertebb arcok, iskolában tanult sorok, ezerszer hallott dallamok, közismert jelképek sugallják: eljuthatunk újra a szörnyűségekig – de ha sokan tudnak úgy viselkedni, mint akiknek itt emléket állítottak, akkor talán elkerülhetjük azt.