– Tíz éve járok ide táncolni. Vajdaságból költöztünk át a háború kezdetén – meséli a tánc szünetében Pozsár Kéri Rozália. – Meghalt a férjem, és egy idő után, hogy társaságom legyen, elkezdtem ide járni. Tiszta magyar faluban éltem Jugoszláviában, nem ismertem ezeket a táncokat, de táncolni mindig szerettem. Itt kedveltem meg a balkáni népzenét: bunyevác, szerb, macedón, görög táncokat tanulunk. Szereztem barátokat. A hivatalból, ahol dolgozom, sok hölgy jár ide. Eleinte azért jöttek, hogy mozogjanak, de megkedvelték a társaságot is.

Tavaly májusban volt tíz éves a bajai Sugovica Tánckör Kulturális Egyesület, amely szeptembertől a júniusi Szent Antal-napig minden péntek este délszláv táncházat működtet a Sugovicai Sportiskolai Általános Iskola tornatermében. Erős János, az iskola vezetője azt mondja: ezernél biztosan többen jártak a csoportba, amióta megalakult. Nemcsak bajaiak jönnek, hanem Vaskútról, Bácsalmásról, Kiskunfélegyházáról, sőt Szabadkáról is van rendszeres vendégük. Keglevichné Siska Judit, az egyesület elnöke szerint a résztvevők többségének vannak bunyevác, horvát vagy szerb felmenői. Az egykori anyanyelvet már a szülők vagy a nagyszülők elhagyták, de a zene a fiatalabbaknak is a vérükben van: ebben nőttek fel, erre a ritmusra mozdul a lábuk. Jönnek persze olyanok is, akiknek nincsenek délszláv gyökereik, csak tetszik nekik a népzene. Sokan az egykori tévésorozatból ismerős Surda dalával kezdték az ismerkedést. Volt, aki azt mondta: elment a dalmát tengerpartra, és megdöbbent, hogy ott a gyönyörű horvát népzene helyett a kubai salsa divatozik.

Öt éve működnek bejegyzett egyesületként. Azóta sokkal jobb a helyzetük, eredményesen pályáznak pénzügyi támogatásért. Vásároltak hangosító eszközöket, mikrofonokat, pólókat, de a legfontosabb, hogy gyakrabban meg tudják fizetni, hogy élő zenekar játsszon. Most, a farsangi időszakban például minden második pénteken van élő zene, olyankor este hattól kilencig ropják. Vannak zeneoktatóik, akik a kezdőknek megtanítják az alaplépéseket. Senki nem neheztel, ha a körben valaki elrontja a lépést, egy idő után úgyis mindenki a zenére figyel, nem a szomszédjára. Rendszeresen hívnak koreográfust, aki újabb táncokat mutat, az egyesület oktatói pedig gyakoroltatják. Szigecsán Karolina azt mondja: a bunyevác és a horvát táncok kicsit lassúbbak, a szerbek temperamentumosabbak. Sokan szeretik a gyors, bonyolult lépésekből álló táncokat.

Az iskola horvát kisebbségi nyelvet és németet is tanít. Az intézményvezető megjegyzi: a horvát rovására egyre népszerűbb a német, a szülők közül sokan dolgoznak német nyelvterületen, és úgy látják, a nyelvtudás segít Németországban jó munkát találni. Erős János, akinek a felesége dusnoki rác lány, örül, mert új horvát nyelvtanár érkezett az iskolába, aki Pécsett tagja volt egy délszláv tánccsoportnak, és szakkör formában a horvát táncok alapjait is tanítja majd a gyerekeknek.

Két zombori szerb tánccsoporttal is rendszeres kapcsolatban állnak. A KUD Ravangrad és GKUD Sombor is többször tartott már náluk táncházat, a bajaiak által ismert zenékre új lépéseket mutattak. Utóbbiakkal bálba is kölcsönösen meghívták egymást.

Ritka alkalom, hogy mai lakodalmat hagyományőrző formában tartsanak. Az elnök asszony gyermekei képzett táncosok, a fia lakodalmára az ifjú pár is, a barátaik egy része is bunyevác „viseletbe” öltözött. A menyasszonyi ruhát Hercegszántóról kapták kölcsön, azzal, hogy azt a fejdíszt ötven éve viselték utoljára igazi lakodalomban. Hogy mi a jó a tánckörben? Szigecsán Karolina úgy fogalmaz: jó látni, hogy mindenki táncol, mosolyog. Úgy érzed, hogy ezt te is tudnád, neked sem kell kívülről nézned, milyen jó a többieknek, hogy tudnak táncolni.