Szegeden megadták a módját a járvány miatt tavaszról őszre átkerült Ünnepi Könyvhétnek: a könyvünnep a városban szeptember 1-jétől 17-éig tart. Nemcsak a kiadók és könyvesboltok települtek ki az egyetem központi épülete elé a sátraikkal és kínálatukkal, hanem helyi nemzetiségi közösségek – a szerb és az ukrán – is megjelent a vendégsátorban. A helyi szerbek képviselőivel, Petres Mártával és Emra Szenáddal beszélgettünk a magyarországi szerb kiadványokról.

A magyarországi szerbek viszonylag kevesen vannak, és előre haladott körükben az asszimiláció. A nyelvüket már sokan elvesztették a szerb származásúak közül, a vallás, a népszokások és a gasztronómia őrzi meg legtovább a nemzetiségi identitást. Az első világháborút 1924-25-ben követő „optáció” során – amikor a Magyarországon maradt szerbek dönthettek úgy, hogy áttelepülnek a Szerb-Horváth-Szlovén Királyságba –, a szegedi, szőregi, újszentiváni szerbek jelentős része távozott, könyvek, írásos emlékek elvesztek.

Nemcsak Szeged környékén, hanem Baranya megyében is elmagyarosodtak a megmaradt szerbek. Egy idő után már nem tudták olvasni a cirill betűs szövegeket, gyakran latin betűs szerb könyveket adtak ki. Emra Szenád vázolja a folyamatot: sok helyen megszűntek a szerb nyelvű iskolák, kiürültek az ortodox templomok. A kulturális örökség megmaradt részét például a Deszki füzetek, illetve a Baranyai szerb füzetek kétnyelvű kiadványsorozata igyekszik megőrizni. A két nép együttélésének vannak szebb és csúnyább időszakai. Bartók Béla például a közeli Nagyszentmiklóson született, népzenei gyűjtéseiben nagy szerepet kap a magyar és a szerb folklór egyaránt. Született könyv arról, hogy szerbek is voltak a második világháború utáni magyarországi internáló táborokban. Vannak vallási kiadványok, kalendáriumok, a kulturális örökséget számba vevő kötetek. Vannak magyarországi szerb írók, de nincs irodalmi élet – állapította meg egy tanulmányában Milosevits Péter szláv filológus, író. műfordító. A magyarországi szerb értelmiség jól tud magyarul – még a hagyományokhoz ragaszkodók is jobban értik már a budapesti magyar szlenget, mint a belgrádi szerbet. Milosevits Péter London, Pomáz című (magyar nyelvű) kötetét a könyvheti szerb sátorban is meg lehetett venni. Ez a könyv a délszláv háború kitörése utáni időkben játszódik, a kelet-nyugati viszonyok változását követi nyomon egy szerelmi történetbe ágyazva. Stojan Vujicic, a tragikusan fiatalon, repülőgép-balesetben elhunyt zeneszerző, Tihomir Vujicic testvére részben a magyarországi szerb kultúra mindentudója, kincstárnoka, részben érzékeny szavú költő volt, akinek központi témája a diaszpóra-lét, Rastocenje (Szétszóratás) című verskötetetét Budapesten és Belgrádban is kiadták. Dragomir Dujmov, Predrag Stefanovic, Dragan Jakovljecic, Milan Stepanov írt és ír szerb nyelvű szépirodalmat. Jellemző, hogy egyetemi tanszékeken dolgoznak, szlavisztikával foglalkoznak, illetve készítettek tanulmányt a magyarországi szerb és horvát nyelv jellegzetességeiről.

A szegedi Somogyi-könyvtárban kutatják a magyarországi szerb irodalmat. Olvasni is lehet – leginkább a szegedi szerb templom könyvtárában.