Aki utoljára az iskolában foglalkozott komolyzenével, hajlamos azt hinni, hogy nagy zeneszerzők csak régen születtek, a modern zene nehezen befogadható zörejek rendszere. Különben is, ahogy mondani szokás, már minden hangjegy foglalt, nem lehet jó újat kitalálni.
Valójában a magyar zene közelmúltbeli története is cáfolja ezt, véli Kiss Ernő, a Fiatal Zeneszerzők III. Szegedi Fesztiválja egyik szervezője, az Újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház nyugalmazott igazgatója, a szegedi kortárs zenei élet egyik motorja. Bartók Béla világhírneve után olyan magyar zeneszerzők arattak nemzetközi elismerést, mint a Szegedről indult Durkó Zsolt, vagy Szokolai Sándor, Petrovits Emil, a még velünk élő 95 éves Kurtág György, illetve a fiatalabb Eötvös Péter.
A nagy alkotók példája mindig inspirál. Pezsgő zenei életet teremt, motivációt, kihívást az új nemzedékeknek. A zenei alkotótehetség jellemzően nagyon fiatal korban jelentkezhet – Mozart például már óvodás életkorban komponált, 13 évesen pedig teljes operát írt. A nagyon kicsik, akik már kezdenek hangszeren tanulni, improvizálva alkotnak – Kiss Ernő szerint igazán akkor indul be a dolog, amikor megtanulják a kottát, és képesek rögzíteni a hangsorokat. Ma ezt jelentősen megkönnyíti a számítógép használata.
Szegeden is nagyon élénk a kortárs zenei élet, sok a fiatal alkotó. Nekik teremt lehetőséget a bemutatkozásra, műveik és művészetük népszerűsítésére az immár harmadik alkalommal megrendezett fesztivál. Szegedi, Szegedről elszármazott vagy Szegedhez kötődő, 40 év alatti komponisták vehetnek részt rajta. Idén 16 szerző 15 művét adták elő.
https://www.youtube.com/watch?v=F5B9cnNTxgI
https://www.youtube.com/watch?v=sWtEJ26iJD0
Leegyszerűsítő, de izgalmas és jogos kérdés: „kiből lesz az új Kurtág?” A legtöbben Tornyai Péter nevét említenék válaszként. A mostani fesztiválon is bemutatták a zeneszerzői doktori koncertjére írt Dixit című oratóriumát, amely különleges zenei apparátussal, csodálatos bibliai szöveggel kápráztatja el hallgatóságát. Hosszú idő után ő az első, aki fiatalon a Zeneakadémia zeneszerzői oktatói közé került.
Tehetségesek és ígéretesek a többiek is – egy részük hangszeres zenészként már befutott, vannak köztük egészen fiatalok is. A 16 szerző közül 3 nő van, Iván Sára, Virág Anna Virág és Haluska Lara Jázmin. Miért kevés a női komponista, és a női szerepek változása hoz-e ebben is fordulatot, kérdeztük Iván Sárától, aki mögött több műfajban számos sikeres darab áll.
Manapság egyre több női zeneszerzőt ismer a világ, felelte. Ez persze nem azt jelenti, hogy a korábbi zenetörténeti korszakokban ne lett volna erre precedens, bár akkor még inkább „férfiszakmának” számított, női komponisták munkái csak kis számban maradtak fenn. Szerinte a jelen helyzetről a statisztikák, pályázati és versenyeredmények többet árulnak el, mint amennyit ő érintettként elmondhat.
Iván Sára szerint azt is nehéz meghatározni, hogy ki zeneszerző; mennyi bemutató vagy tapasztalat szükséges ahhoz, hogy valakit így nevezzenek. Külön kérdés lehetne, mennyit számít az életkor, a megszerzett tapasztalatok, az igazi bíró azonban mindenképpen a közönség lesz. Ők döntik el, hogy mi tetszik, és mi nem. „Ameddig üres nézőtérnek játszunk, nehéz megítélni, hogy melyik mű, szerzemény marad fönn az utókor számára.”
Klebniczky György zongoraművész, zeneszerző, maga is az egyik fesztiválmű alkotója, ugyanakkor szervező, számos pályatárs művének zongorakísérője azt mondja a Szegeden működő zenei élet szereplőiről: Kifejezetten támogató, összetartó a fiatal zeneszerzők és előadótársaik kapcsolata. Régi vagy jelenlegi osztály-, vagy egyetemi csoporttársak örömmel és odaadással vállalták, vállalják az igazi hangszeres, énekes kihívást jelentő művészi feladatot. A megvalósítás: interpretáció; az ő kezük alatt születteti meg a kibontakozandó zsengét, az ő kezüktől válik igazi foglalattá a még talán nem teljesen csiszolt drágakő.
Megváltozott a modern zene jellege, mondja Kiss Ernő. Sosem volt egysíkú – elég utalni a már említett nagy magyar komponisták műveire. Mostanában azonban még színesebbé vált a kortárs zene, nincs uralkodó stílus, a minőség, a kifejező erő az egyedüli mérce. Teret nyert a neoromantikus stílus – a 21. századi zene ismét közel került a nagyközönséghez.
Nem igaz, amit olykor már évszázadokkal ezelőtt mondogattak, hogy nincs új a Nap alatt, meg hogy minden hangjegy foglalt. A zene csodálatos, végtelen lehetőségek vannak benne, nem fogynak el soha. Olykor van ismétlődés, újraértelmezés, mint ahogyan a zenei archetípusok is új korban, új összefüggések között jelennek meg újra.
Kiss Ernő azt sem tartja reális veszélynek vagy lehetőségnek, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a komponisták kenyerét. Vannak már gép által komponált zenék, vélhetőleg ez is egy önálló műfaj vagy irányzat lesz majd. De ahogyan egyetlen új technika vagy kifejezési forma sem szorította ki a korábbiakat, csak gazdagította a választékot, attól sem kell félni, hogy a számítógépek fölöslegessé teszik az alkotó elmét: mindig marad olyan többlet, amit csak az élő emberi személyiség képes hozzáadni a művekhez.
