2019 augusztusában, a Szántóiak Napján mutatják be azt a táncos, zenés színpadi produkciót, amelyben egy tragikus esemény köré szervezve Hercegszántó 1890 és 1929 közti történetét mutatják be. A faluban több nemzetiség élt a 19. század végén: görögkeleti vallású szerbek, katolikus sokácok (horvátok), illetve szintén katolikus magyarok és svábok.

Rendszeresek voltak a viták, hogy melyik nyelven hány misét tartsanak, mikor milyen legyen a nagymise nyelve. Az akkori politika elmagyarosítani igyekezett a kisebbségeket. Az érsekség növelte a magyar nyelvű misék arányát, amit a katolikus sokácok úgy értelmeztek, hogy háttérbe akarják szorítani az anyanyelvüket. 1899-ben 897 sokác ünnepélyesen elhagyta a katolikus egyházat, és áttért a görögkeleti vallásra. Az ehhez kapcsolódó vitákat „nyelvrendi perlekedésként” emlegetik Hercegszántón.

A magyar sajtó Zomborból érkező szerb felforgatásként is értelmezte a történteket. A nyilvánosságban kialakult egy szerbellenes közhangulat. Ezt erősítette meg az első világháború, majd a trianoni békeszerződés, amelynek következtében Hercegszántó közvetlenül a határ mellé, az ország szélére került. A faluban fennmaradtak az etnikai és vallási ellentétek.

A szerelem azonban nem mindig tisztelte ezeket a határokat. A 18 éves szerb Lukity Radoljub beleszeretett a szintén 18 éves sokác Mándity Anicába. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a lány viszonozta-e a fiú érzelmeit. Mindenesetre együtt táncoltak 1929 márciusában egy bálon, amikor Radoljub a bálteremben váratlanul lelőtte Anicát. Eltűnt a helyszínről, de másnap reggel megtalálták: a nagyapja vén diófája alatt golyót eresztett a saját szívébe is. A korabeli tudósítások szerint Radoljub részeg volt, erőszakosan kérte a lányt, hogy legyen a felesége. Anica nemet mondott, ez után vette elő pisztolyát a fiatalember. A falubeli emlékezet azonban inkább afelé hajlik, hogy tragikus szerelem volt, amit a nemzetiségi és vallási ellentétek nem engedtek beteljesülni. A fiatalok titokban találkoztak, és a közös halált meg annak a nyilvános formáját is együtt határozták el.

Csátity Evica, a néptánccsoport vezetője már korábban szerette volna feldolgozni zenés-táncos formában a történetet. Akkor nem volt hozzá elég szereplő. Most azonban fölkarolta az ötletet Varga Gábor, a Szántóiak Napja szervezője, akinek családja érintett volt a tragikus eseményben: Mándity Anica a dédanyja húga volt.

Profi művészeket kértek föl a cselekmény kialakítására, a zenék összeállítására. A darabot Nemes Szilvia, a Magyar Állami Népi Együttes koreográfusa állítja össze. A zenét a legifjabb Csoóri Sándor szerkeszti. A dalok éneklésére a Hercegszántóhoz tartozó hódunai kötődésű Sebestyén Mártát kérik fel. A helyi táncosok mellett a Szántóról elszármazott Filákovity István vezette mohácsi sokác tánccsoport kap szerepet.

Nem lesznek főszereplők. Varga Gábor azt mondja: nem lesz Radoljub és Anica, gyilkos és áldozat. A tragikus történet csak emlék lesz, amely nyitva hagyja az eltérő értelmezés lehetőségét.