Ha van, amire kiválóan illik a Colourful Cooperation, (színpompás együttműködés), amelyet a projektünk címének is választottak, az a Szegedi Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége, illetve a tagszervezetek közös otthona, a Nemzetiségek Háza, amelyet még 1998-ban egy bezárt iskola épületében alakítottak ki. Magyarországon 13 hivatalosan elismert nemzeti kisebbség él, közülük 11 tagja a szegedi nemzetiségi szövetségnek, és a többségüknek a Nemzetiségek Háza biztosítja a közösségi teret. Magyarországon ez volt az első ilyen ernyőszervezet, amely közös otthont, pályázati lehetőségeket, adminisztratív segítséget biztosított a nemzetiségi civil szervezeteknek. Jelmondatuk is van: A sokszínű Szegedért!

Magyarországon december 18. a nemzetiségek hivatalos napja. Idén azonban két munkanapot is áthelyeznek a karácsonyi ünnepek miatt, ezért a közös műsort és a táncházat előbbre hozták. Az is közre játszott, hogy az Agóra most tudott megfelelő helyet biztosítani – a közös ünneplésre ugyanis már régóta nem elég a hely a Nemzetiségek Házában, annyian jönnek el rá. Dr. Halasi Barbara, a nemzetiségi szövetség elnöke azt mondja: a szegedi társadalom nagyon elfogadó a kisebbségekkel kapcsolatban. Az egyes nemzetiségi közösségek között van különbség – a népesebbek jobban ragaszkodnak az eredeti hagyományok változatlanságához. Sok azonban a vegyes házasság, és a Nemzetiségek Házában a gyakori találkozás azzal jár, hogy az egyes kisebbségi kultúrák hatnak egymásra, keverednek, szokatlan, új minőséget hoznak létre.

Az év nagy részében az egyes nemzetiségi csoportok hétköznapi „aprómunkája” folyik a házban. A leggyakoribb a nyelvoktatás, az éneklés és a táncház. Kórusok, zenekarok próbálnak pontos időbeosztás szerint. Vannak időszaki kiállítások nemzetiségi festők, fotósok, szobrászok alkotásaiból. Dr. Halasi Barbara nagyon fontosnak tartja a csapatépítést is: focibajnokságot szerveznek, családi napot, filmvetítéseket, bowlingversenyt.

Karsai Attila, a Nemzetiségek Háza intézményvezetője hozzáteszi: nemcsak a kifejezetten nemzetiségi származásúak járnak hozzájuk, hanem ismerősökből, barátokból, érdeklődőkből sokan kerülnek a vonzáskörükbe olyanok is, akiket ez a kultúra érdekel, még ha nem is a saját felmenőik kultúrája.

Dr. Halasi Barbara maga is vegyes házasságból született, édesanyja bolgár, édesapja alsóvárosi magyar. „Nekem két hazám van. Itt is otthon vagyok, meg Bulgáriában is. A két kultúrát lehet ötvözni, és abból csodálatos dolgok jönnek ki. Ahogyan a vegyes házasságokból gyönyörű, okos gyerekek születnek” – mutat a kézműves matinéra összegyűlt kisebb-nagyobb gyermekekre. A szerbek nagy létszámú kisebbséget jelentenek Szegeden és Deszken, nekik templomuk és a nyelvet tanító iskolájuk is van itt. De nemcsak a létszám számít: nagyon aktívak, Brcán Krisztifor vezetésével rengeteg hagyományt elevenítettek föl és modernizáltak. A mostani esten a Bánát Szerb Néptáncegyüttesnek az utánpótlás csapata is fergeteges műsort adott az Agórában. De fellépett sváb, ukrán, lengyel kórus, görög, román néptáncegyüttes és a török Szmirna zenekar. Klebniczky György zongoraművész, zeneszerző a nemzetiségi motívumokat is felhasználó művét, a Tavaszi rapszódiát játszotta. Míg a szünetben percek alatt eltüntették a hegyekben álló friss banicát és sváb kiflit, a táncházra már olyanok is gyülekeztek, akiket csak a különleges, színpompás, kevert kultúra, a szép lányok és csinos fiúk vonzottak a bálba.