„Boldog, néha nevet, kacag, de a fájdalom rajta is fennakad. Szeret, tisztán, mint a friss patak, hullajtja is szerettéért a könnyeket, mint zöld felhő a könnycseppeket. Remél, fel nem ad. Életed neki köszönheted minden nap. Ne bántsd, majd más teszi. A halál úgyis elnyeli.”

Igazi kamaszvers Csányi Panka Szív című költeménye. Szegeden, a Kőrösi József Közgazdasági Szakgimnázium kerítésén olvasható – tömérdek más verssel együtt. A Magyar Költészet Napja alkalmából diák és tanár közszemlére tehette kedvenc versét – akár elismert költő, akár saját maga írta azt. Meg is van a válasz arra a kérdésre, hogy a mai haszonelvű, számítógépes, okostelefonos világban olvasnak-e, írnak-e verset az emberek. – Hogyne írnának. Az érzések ugyanolyanok, mint bármelyik korszakban, s a fiatalok vágynak rá, hogy kifejezzék – mondja Bajnóczi Sándor, az iskola irodalom- és nyelvtantanára. – A szerelem örök, évezredek óta ugyanolyan késztetéseket hoz elő az emberből. Igaz, vannak sms-versek, mobilhoz, tablethez igazított versek, slam-poetry – de ez csak a forma. A tartalom változatlan.

A kedvenc versek sem sokat változnak: a legnagyobb költők életműve iskolai tananyag, a legszebb verseik az anyanyelvi kultúra részei. Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila verseit kötelező tanulni – de ez nem akadálya, hogy nemzedékek sora szeresse őket.

1964 óta április 11., József Attila születésnapja a Magyar Költészet Napja. Ilyenkor szerte az országban előadóestek, versmaratonok, megzenésített versek előadása viszi közelebb a költészetet az emberekhez. A Szegedi Tudományegyetemen például a tavaszi kulturális fesztivál egyik állandó programja a Vers délben című esemény: az egyetem központi épülete előtt, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert szobra mellett minden nap azonos időben mások mondják el kedvenc verseiket. Idén például a Gazdaságtudományi Kar angol nyelvű képzésén tanuló három külföldi diák szaval. Turan Bayramli Azerbajdzsánból érkezett hallgató József Attila A Dunánál című versét mondja el – angol fordításban.

– József Attila szobra itt áll az egyetem sarkánál – mondja az azeri fiatalember. – Ha már ide kerültem, elkezdett érdekelni a magyar kultúra. Érdekes, tragikus élete volt József Attilának. Először a Duna fogott meg, azt előbb ismertem, mint a Tiszát. Most már a Tiszát is nagyon szeretem. Én is írok verseket. A bölcsészkar klubjában kreatív írást tanulok. Elmondjuk a véleményünket egymás munkáiról. Mindannyiunkat jobbá tesz.

Turan Abbaszade Imamaddin Nasimi 14. századi költő Pencu Shesh nevű misztikus versét adja elő. A remek szavalat a nyelv ismerete nélkül, a ritmus, a rímek és az ismétlődések által is hat a közönségre. Az azeri lány azt mondja, Nasimi olyan szellemi, vallási és pszichológiai világot képzelt el, amilyenre örökké vágynak az emberek. Eretneknek nyilvánították. Ezt a versét szavalta, amikor Aleppóban elevenen megnyúzták, mert kimondta az igazságot. Ahmed Abdullah Sufian Jemenből érkezett, Abu al-Qasim al-Shab Ha az emberek egy nap élni akarnak című, az 1930-as években írt versét mondja el. A költő Tunéziából származik, versét a francia gyarmatosítás ellen írta.

– Arról szól, hogy ha igazi, saját életet akarnak, akkor az embereknek harcolniuk kell a közöny és az igazságtalanság ellen. Azért szeretem, mert mindig segít nekem. Ha elbizonytalanodom, előveszem, olvasom, és helyre állítja a lelki egyensúlyomat.