A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) kezdeményezésére, Irodalmi Kávéházként indult a sorozat 1984. február 6-án. Munz Károly, a TIT városi elnöke és Turai Géza középiskolai tanár szervezte meg, hogy a Royal Szálló legyen az otthona, ahol minden hétfőn irodalmi estet tartanak. Első alkalommal Juhász Gyula-verseket szavaltak kiváló szegedi színészek. Két évad után maradt a szervezés Szondi Ildikóra, aki az egyetem jogi karának oktatója volt. Az 1980-as években az óvatos rendszerkritika fontos elemei voltak a dokumentumfilmek. Ott már el lehetett mondani korábban kibeszélhetetlen dolgokat. Például a két világháború túlélőinek emlékeit. A Gulyás testvérek – kiváló dokumentumfilmes alkotók – Én is voltam az Isonzónál címmel készítettek filmet – ennek a bemutatásával debütált Hekáné dr. Szondi Ildikó, és az irodalomtól a közéleti témák felé fordította a figyelmet. Bihari Mihály politológus, későbbi alkotmánybírósági elnök kommentálta a filmet, de a közönség reakciója volt az igazán megrázó: 80-90 éves emberek szóltak hozzá, magukat elsírva először beszéltek nyilvánosan az eltemetett emlékeikről. A rendszerváltozással a TIT elvesztette állami támogatásának nagy részét. Közben állandó szereplőjévé vált a közéleti esteknek Szalai István matematika professzor, később, 1994 és 1998 között Szeged polgármestere. Az ő javaslatára hozták létre az alapítványt, amelynek évtizedeken át Szalai volt az elnöke. A nemrég elhunyt tudósról és közéleti emberről azt mondja Hekáné dr. Szondi Ildikó: „Csodás elnökünk volt, zseniálisan okos és nagyon jó természetű ember, amellett kiváló kávéházi showman. Lenyűgözően tudott beszélni, de páratlanul figyelmes és nyitott volt a partnereire is.” A rendszerváltás sodrásában privatizálták a Royal Szállót – el kellett onnan jönniük. Egy ideig a Hági étteremben tartották a rendezvényeket – az is magántulajdonba került, utána a Virág Cukrászdába költöztek át. Szervánszky László, aki a soltvadkerti Korona Cukrászda tulajdonosaként lett országosan ismert vállalkozó, szívesen fogadta őket, az 500. kávéházi esten 500 fős fogadást adott a számukra. Később azonban Szervánszky távozott Szegedről, a Virágot átmenetileg bezárták, onnan is menniük kellett. Attól fogva változó helyszíneken tartották a kávéházi esteket. Eleinte még működött a később bezárt Juhász Gyula és a Bartók Művelődési Ház, náluk is befogadtak előadásokat. A Somogyi-könyvtár, egyetemi karok, klubok, éttermek, cukrászdák, a Kapca (Alsóvárosi Kultúrház) adtak helyet az egyre szaporodó, indázó, különféle témákat fölvállaló beszélgetéseknek. Szondi Ildikó szerint egy-egy évben 150-nél is több helyszínen jelentek meg a Közéleti Kávéház rendezvényei. Nagyon sok nagy tudású, értékes, érdekes ember került ezeken ismeretségbe egymással – olyanok, akik enélkül talán nem is tudnának egymásról. Sokan olyanok is, akiknek nézetei nagyon távol állnak a másikétól. „Azt írták rólam, hogy én behatárolhatatlan vagyok”, mondja Hekáné dr. Szondi Ildikó. „Boldogan vállalom ezt, mert úgy gondolom, van egy saját értékrendem, de ez nem befolyásolja azt, hogy azoknak is megadjam a tudásukat, teljesítményüket megillető tiszteletet, akikkel nem értek egyet.”