Videóra kívánkozott volna, ahogyan egy szép szemű, 6-7 éves kisfiú a megnyitón mindenkit megelőzve odafutott a legközelebbi asztalhoz, és mohón lapozni kezdte az új képregény-füzeteket. Sokan jöttek el a szegedi Somogyi-könyvtárba a 17. képregény-fesztiválra. A fővárosi után ez a legnagyobb képregényes seregszemle. Annyiban a budapestinél is érdekesebb, hogy itt nagy érdeklődés mellett számos előadás hangzik el szerzőktől, szakértőktől, és a műfaj rajongói rengeteget beszélgetnek egymással. Van a könyv, ahol az írott szöveg alapján az olvasó képzeli el a hősöket, helyszíneket, van a mozgófilm, ahol mindent látni lehet – mi a jó a képregényben, ahol egy történetnek csak egy-egy kimerevített pillanatát mutatják meg, buborékba írt kevés szöveggel? A kiállítás egyik szervezője, Szabó Zoltán Ádám képregény-kritikus és -szakíró szerint a képregény nagyon egyedi elegye a szövegnek és a képnek. Gyermekkorban fontos szempont, hogy könnyíti az olvasást.

A képregénynek megvannak a maga korlátai, de a különleges eszközei is: nagyon egyedi elegyét adja a szövegnek és a képnek, magyarázza Szabó Zoltán Ádám. Egy regény leírja, egy képregény ábrázolja a történetet. A regényben például egy táj leírásakor a szerző részletesen vezeti az olvasó képzeletét. A képregény leszűkíti, fókuszálja a jeleneteket, de a kiemelésükkel hozzá is tesz a tartalomhoz. Végső soron mégis többet bíz az olvasóra, aki maga döntheti el, mennyit időz el egy-egy oldalon, mennyire merül el a részletekben. Az sem ritka, ha valaki elsőre végigfut a történeten, majd visszatér. A japán képregények, a mangák pörgősek, a klasszikus európai képregény ábrázolásai kidolgozottak, részletgazdagok. Lehetővé teszik, hogy az olvasó beleképzelje, beleélje magát a történetbe. Szabó Zoltán Ádám visszaemlékszik, hogy gyerekkorában számtalanszor elolvasott egy-egy képregényt. Azért is, mert nagyon szerette, mindig újabb részletekre figyelt föl – de azért is, mert akkoriban kevés volt a pénzük, hogy folyton újat vegyenek, és szerény volt a hazai kínálat is. Nincs sajátos magyar képregény. Túl kicsi piac ez ahhoz, hogy ilyen kifejlődhetett volna. Kevesen tudnak megélni képregény-rajzolásból. Általában valamilyen rokon szakmában dolgoznak, grafikusként, reklámszakemberként, és hobbiból foglalkoznak ezzel. Szabó maga is főleg építészként keresi a kenyerét, de sokat foglalkozik a képregények szakmai kérdéseivel, ír képregény-kritikákat is. Mint mondja, a kis piac nem bír el költséges kiadói szervezeteket, általában a szerzők maguk gondozzák a műveiket, és gyakran hiányzik a szerkesztői kontroll.

Kiemelt eseménye volt az idei fesztiválnak a legismertebb szegedi szerző, Pilcz Roland könyvének bemutatója. Pilcz 25 éve építi hősét, Kalyber Joe-t, egy, a westernfilmekből ismerős környezetben csetlő-botló, jó szándékú, a történetekben olykor vicces körülmények között hőssé váló seriffhelyettest. A sokszor füzetekben vagy vékony kötetekben kiadott képregények között az igazi nagyágyúk a nagyméretű, kemény táblás, színes könyvek, amilyen a Kalyber Joe kezdettől végzetig című, 400 oldalas, lenyűgöző alkotás. Pilcz Roland előadásában elmondta: a körülbelül 5 millió forintba kerülő nyomdai munkákra több mint 2 millió forintot a rajongók adtak össze. Egy példány ára így is 13500 forintra jött ki, ha ezt a könyvesbolt-hálózatban terjesztik, akkor az ár felét a kereskedők leveszik maguknak. Van angol nyelvű változat is, szeretne az Egyesült Államok képregény-piacára belépni vele. Vannak kapcsolatai, hiszen grafikusként színezést vállal amerikai képregényekben. Célzott rá, hogy ezt a munkát veszélyezteti a mesterséges intelligencia, amely ma már 10 perc alatt generál olyasféle színezést, amelyen ő legutóbb 40 napot dolgozott. Az az amerikai kiadó, amelyiknek elküldte a könyvét, azt válaszolta: nem fogadnak be külsőstől megjelentetésre képregényt, kivéve, ha erotikus tartalmú.