Meglepő tényeket olvasni arról, mennyit javítottak a női egyenjogúságon a háborúk. A 20. század két világháborúja során, amikor a férfiak a fronton voltak, és jó részük meghalt a harcokban, a nőkre maradtak korábban jellegzetes férfimunkák és döntési kényszerek. Ettől kezdve bizonyították, hogy képesek megállni a helyüket korábban férfiaknak fenntartott szerepekben is. Megerősödött a nemzetközi nőmozgalom, országonként eltérő időben, de a nők megkapták a választójogot, tulajdont szerezhettek, saját, önfenntartó jövedelmet, ami megkönnyítette kiszabadulásukat például a rosszul sikerült házasságokból.
A második világháború után az emberiség hullámszerűen pótolta be a harcok és távollétek miatti születési veszteséget: az 1950-es évek végéig szinte minden országban népes generációk születtek. Ennek a nemzedéknek a tagjai járnak most a hatvanas éveik végén, a hetvenesek elején. Többségüknek békés, munkás élet jutott. A várható élettartam az ő életükben csaknem 20 évvel megemelkedett. A legtöbben szereztek valamilyen nyugdíjat, a biztonság minimumát nyújtó garantált ellátást az idős éveikre.
A baby-boomer nemzedék (Magyarországon a „Ratkó-gyerekek”) nőtagjai végigtanulták és -dolgozták az életüket. Jellemzően kevesebbet kerestek, mint a férfiak, kisebb súllyal vettek részt a munkahelyi vezetésben, több hárult rájuk a kifelé alig látszó háztartásvezetésből és gyermeknevelésből – és a végén a nyugdíjuk is kevesebb lett. Képzettebbek lettek – nagy átlagban már a férfiaknál is -, sokféle tapasztalatot és tudást halmoztak fel, és még ott van előttük 15-20 életév, amit nem mindegy, hogyan töltenek el.
Jellemző, hogy a férfiak korábban halnak. Sokan ezt a nehezebb munkának, több konfliktusvállalásnak tulajdonítják, de nagy szerepe lehet az egészségtelen életmódnak is: a férfiak több alkoholt ittak, többet dohányoztak, kövérebbek lettek. Feléjük nem érvényesült olyan elvárás, hogy keressenek jól, de emellett legyenek fittek és csinosak is. Most jellemzően ott maradnak az egyszemélyes, nyugdíjas női háztartások. A modern világ számos lehetőséget kínál a hátra lévő évek kellemes vagy elfogadható eltöltésére – ehhez azonban nemcsak az illető idősebb hölgynek, hanem a környezetének is legalább viszonylagos jólétre van (lenne) szüksége.
Szegényebb országokban – Magyarország és Szerbia is ide tartozik – nem elég az átlagos nyugdíj a tartalmas és egészséges élet finanszírozására. Az aktív élet pénzbe kerül – miközben nem elég jó az ingyenes állami egészségügyi ellátás, nagyon nehéz hosszú távon is biztonságos befektetésekben megőrizni a pénzt. Mivel ebből a térségből is nagyon intenzív az elvándorlás, éppen az unokákkal kapcsolatos segítség, háztartási teendők, gyermekfelügyelet, tanulásban való részvétel nehezül meg. A szkájp, a számítástechnika sokat pótol – de nem mindent.
Az egyedüllét, az esetleges betegségek növelik a mentális problémákat. Gyakori, hogy nem támogató a környezet, nincsenek szervezett közösségi tevékenységek. Térségünkben sajnos az is gyakori, hogy az anyagi gondok miatt a még egészséges nyugdíjas nők gazdagabb országokba mennek ottani családok náluk is idősebb tagjait jó pénzért ápolni.
A Nemzetközi Nőnapon gondoljunk hát a sokat tudó nagymamákra, a nyugdíj mellett még dolgozó tanárnőkre, ápolókra – és a sok eredmény mellett az ő életükből talán már örökre kihasználatlanul maradó lehetőségekre is.
