A kultúrának nagy jelentősége volt a szocialista társadalomban, ezért a intézmények, termek és kiállítói galériák számára a legjobb helyszíneket biztosították. A fényűző Reichle-palota, a palicsi Nagy park, a Munkásegyetem...Emellett a koncerteknek, előadásoknak, filmvetítéseknek is voltak saját helyszínei, melyek ma már nem léteznek. Eltűntek, vagy megváltozott a rendeltetésük.

A „Kultúrális gyakorlatok és helyszínek: szabadkai visszatekintés” című tárlat elvisz minket ezekre a helyekre a rendezvények, fesztiválok, filmvetítések és irodalmi találkozók idejében, melyek egy korszakkal és állammal együtt tűntek el. A plakátok, különösen a fényképek, melyek közül sokat még senki nem láthatott, értékes bizonyítékai egy város dinamikus kultúrális életének.

Száz évvel ezelőtt a Városi könyvtár volt Szabadka egyetlen kultúrális intézménye, míg a szocializmus idejében a város kultúrális és társasági életének virágzása következett. Azokban az időkben az irodalmi elit tagjai látogatták, mint például Miroslav Antić és Danilo Kiš. A színházak színpadain elsőosztályú színészi előadásokat láthatott a közönség, míg a Jugoszláv zenei élet szereplői az Ifjúsági fesztiválon váltották egymást.

Dejan Mrkić közösségi kommentátor és városi krónikás, Szabadka Történelmi Levéltárának dolgozója, és a kiállítás megalkotója elmondta, ezeket az időket nem szabad elfelejteni, ezért ő már évek óta gyűjti a kilencvenes évek Szabadkájának történelmi dokumentumait, melynek egy részét a kiállítás keretei között is bemutatják.

— Tizenkét vásznon tizenkét témát jelenítettem meg, melyek azokkal a kultúrális intézményekkel,fesztiválokkal, eseményekkel foglalkoznak, amelyeket Szabadkán rendeztek. Ezeknek többsége ma már nem létezik, hiszen ahhoz annak a korszaknak és államnak a részét képezték, amely már megszűnt létezni. Ez egy olyan közösség volt, melynek célja az volt, hogy a nép széles köre felvilágosut legyen, hogy részéi legyenek a kultúrának, ellentétben néhány korábbi korszakkal, melyekben ez az elit, és egy szűkebb társadalmi réteg kiváltsága volt. Szabadka az Informbüró Határozata után bekövetkezett válságot követően a frontvonalba, az esetleges összetűzések határa került. Az ország kettős blokád alatt állt, szegénység uralkodott, Szabadkán pedig valami nagyon érdekes történt—virágozni kezdtek a kultúrális tevékenységek. Elég csak megemlíteni a palicsi Állatkert megnyitását és az ország legszebb nyári színpadának építését, vagy a Népszínház operáját és balettjét, a rádióállomás is megkezdte munkáját, a Városi kiállítóterem, a Múzeum, képzőművészeti táborok...Ez politikai döntés volt, de szemmelláthatóan mindenki azt szerette volna, hogy a katonaság határa mellett a kultúra is fejlődjön. A válság múlásával ezek a dolgok is feledésbe merültek. A politikai tényezőknek köszönhetően akkor még a kultúrában és a művészetben is volt lelkesedés, amely néha túl ambíciózus is volt, de legalább volt valami, ezt nem szabad elfelejteni...

A kiállítást Magyarország és Szerbia határon átnyúló egyttműködésének Interreg IPA programján keresztül válósítják meg, az érdeklődők pedig április elsejéig tekinthetik meg.