Felsőszentivánon három nemzetiség – a magyarokon kívül bunyevácok és svábok – él együtt a mai napig. Vörös Szilárd, a község polgármestere bunyevác családból származik, fiatal korától zenész, sokat tett a régi szokások megőrzéséért vagy feltámasztásáért. Ezen a környéken nagyon színes időszak volt a farsang.

Télen a földeken kevés a munka, csak az állatokat kellett minden nap ellátni. Szokás volt, hogy a legtöbb családban karácsony előtt disznót vágtak. A tehetősebbeknél nem is egy disznótor volt egy télen, a második szinte mindig a farsangi időszakra esett. A családok szőlőt termeltek, saját boruk lett, amely karácsonyra nemcsak megforrt, hanem már az első szűrésen is átesett, és persze még hosszú hónapokon át kitartott a hordókban. A farsangra nagyon jellemzőek az akkor fogyasztott ételek – abban az időszakban állt rendelkezésre friss disznóhús. A Bácskában minden háznál sütöttek farsangi fánkot – vékony csörögefánkot, és kelt tésztából formált, szalagos fánkot. A bunyevácok átvették a sváboktól, hogy fahéjjal is ízesítették, és a svábok által használt szóval maguk is cimetes fánknak nevezték. A csörögefánkot porcukros cimetben forgatták meg.

Hagyományos sváb farsangi étel a gőzgombóc – a lábos fölött, vagy minimális mennyiségű vízben, fedő alatt, gőzben főzik a kenyérhez hasonló tésztát. Van káposztás és húsos változata is. A szomszédos Csávolyon az ottani svábok egyben tortaszerűen, egyben főzték meg a gőzben a tésztát, köré pedig a húst és a káposztát, a bunyevácok pedig ökölnyi gombócként. Torta módjára szelték, vagy inkább szélesebb háromszög alakú szeletekben ették, ahogyan ma a pizzát szokás.

A kocsonya sem csak újévi étel. Akkor készítették, amikor rendelkezésre állt a hozzá való. Farsangi disznóvágás után farsang idején készült, friss fejből, fülből, farokból, körömből. Reggelire ették, kínálták, ajándékba vitték. A bácskai farsangnak elengedhetetlen része volt a maszkás bolondozás. A tréfacsinálók maszkát öltöttek, bementek a disznótoros házhoz, kértek a vacsorából, vagy a gazda maga kínálta meg őket. Néha olyan jól álcázták magukat, hogy a háziak csak nagy sokára találták ki, kit rejt az álarc. A nem mindig jól elsülő tréfák közé tartozott, hogy a hívatlan látogatók olykor kivették a kolbászt a kemencéből, vagy a lesózott sonkát a teknőből, dézsából. A maszkások egyes bálakat is előszeretettel látogattak. A Nőnap környéki asszonybálon boszorkánynak öltözött férfiak bukkantak föl. Garán a „farsang farkán” újraéledt a férfibál szokása – a Kakasbál – ahol festett bajusszal nők is felbukkannak.